Hetvenesek társasága 1954 Krisztusi korukba lépve érték meg a rendszerváltozás
közeledtét az e könyvben szereplésre meghívott jelességek, az 1954-es év magyar
szülöttei. Valahogy olyképp tehát, mint sokuknak a szülei 1956-ot. Olyasvalamit
érezhettek nyilván akkor, mint felnőtt fejjel majd ők éreznek. Hiszen a nemzeti
kultúra sosem volt olyan erős és összetartó, ha tetszik, konstans, mint a
rendszerváltás előtti években, ahogyan Fehér Viktor írja Timár Péter 1987-es,
Moziklip című szkeccsfilmjét elemezve, amely (az Edda, a Bikini, az LGT, az
Omega, Koncz Zsuzsa nélkül is!) 18 popzenei és újhullámos előadót összeboronálva
állítja fel találó szövegeivel és snittjeivel a kihunyó szocializmus összképi
látleletét. És bár a rokon 1954-es fészekaljakból kikelők előtt a
rendszerváltással eladdig elképzelhetetlen tágassága nyílt meg a válaszutaknak,
olyannyira, hogy két egyívású művész közül az egyik például az Őrségben
rendezkedett be, a másik a palaui dzsungel szélén, kettejük kiérlelt credója is
mégiscsak egybecseng: a napközbeni világot legnagyobb hülyeségei, az ego és a
birtoklási vágy teszik tönkre. Gyermekkorukban sokuknak az autóbusz, utcai
világítás, telefon csak álom volt. Még tudják, milyen volt internet nélkül élni,
kályhával fűteni, lavórban mosdani. A Csoóri Sándor által nomád nemzedéknek
nevezett generáció tagjait minden különbözőségük ellenére számos meghatározó
jegy fűzi össze. Bevallott tökéletlenségük és határtalan tudásvágyuk, valamint
az elszántság, hogy soha semmi sem késő. Vagy az, hogy ők azok, akiknek
létfeladattá tehette életüket például a kisebbségi lét. Ők azok, akik keresték a
menekülési útvonalakat, de dezertálni nem akartak. Akik örök életükre
megismerhették egy pálca hajlíthatóságának szemléletes próbatételét. Akik
keserves könnyhullatással is fölkapaszkodnak a világfára, és utána serpái
lesznek másoknak a hazatérés kaptatóján. Akiknek fájni tud, hogy a világ nem
egy. Akik tisztában vannak vele, hogy a fák csodálatos lények. Akárcsak az
életvezető mesemondók, akik életben tartják a lelket és utat mutatnak. Mert ha
az ember tud valamit, ami kicsit is értékes és megőrzésre méltó, azt tovább kell
adnia. Azok, akik megtanulták, hogy az leszel, amiért megküzdesz. Akiknek életük
mértéke, hogy a kötelező egy mérföldre ráadásnak a dupláját vállalják. Az itt
megszólalók egyedi utazásuk részeseivé teszik vallomásaik olvasóit. Komor
valóságunkra utalóan jelképesnek is tekinthető, hogy 1954 évnyitó és évzáró
magyar szülötte könyvünkben egyformán külhoni, akik nemzetbelijeiktől oly távol
még egymás honfitársai voltak az egykori Szovjetunióban, azóta pedig az előbbi
szülőhelye ma (egymástól távolodóban) ukrán, az utóbbié orosz föld. Az ő
összetartozásuk magyarságukban azonban konstans, és egybeszólítja őket e tablón.
(A szerkesztő) aatoth franyo grafikus, festőművész - Ádám Tamás költő,
szerkesztő, újságíró - Ambrus Asma színművész, bohócdoktor - Babits Antal
vallásbölcselő, bibliakutató, zeneszerző, klarinétművész - Balogh István Vilmos
/ Steven Balogh festőművész - Balázs F. Attila író, költő, műfordító -
Bartosiewicz László archaeozoológus - Bodó Imre József agrármérnök,
múzeumalapító, helytörténész - Boros János filozófus - Béres János
szobrászművész - Csemiczky Miklós zeneszerző - Daróczi Ágnes kulturális
menedzser, kisebbségkutató - Dippold Pál író, újságíró - Dáné Tibor Kálmán
művelődésszervező, lapszerkesztő - Dénes Imre képzőművész, performer - Dér
András filmrendező, operatőr - Filep Sándor festő, grafikus, zenész - Finta Éva
költő, író, irodalomtörténész - Frankl Aliona fotóművész, tanár - Fábián Éva
előadóművész - Fülöp Zoltán színművész - Gazdag Katalin pedagógus,
helytörténész, néprajzkutató - Gera Judit irodalomtörténész, műfordító - Géczi
János költő - Hahner Péter történész - Halmy György / Nagymedve film- és
színházi rendező - Hegedűs Endre zongoraművész - Hollós Máté zeneszerző -
Hornokné Uhrin Erzsébet nemzetiségkutató, nyelvész, tanár - Horváth Kornél
ütőhangszeres előadóművész - Jánosi Zoltán irodalomtörténész - Karsai Ildikó
grafikusművész - Khell Zsolt díszlettervező - Kincses Károly fotótörténész,
fotómuzeológus - Kiss Árpád gyógyszerész, műfordító, afrikanista - Klemm József
újságíró - Kocsis András Sándor könyvkiadó, szobrász, festőművész, fotográfus -
Kovács Ildikó szöveggondozó - Kovács Sándor honismereti író, fotós,
térképszerkesztő - Kovács Zsuzsanna táncművész, táncpedagógus - Kozma Kecskeméti
György író, grafikus, dramaturg, kántor - Kozák Csaba művészeti író - Káplán
Géza nyugalmazott filmrendező és filmszínész, képzőművész, megfáradt performer -
és kéretlenül is aktív költő - Lakner Tamás karnagy, zenetanár - Lukácsy Katalin
színművész, dalszerző, szövegíró, előadóművész, író - Lévay Jenő grafikus,
képzőművész - Masszi Péter