Kedves Olvasó! Rákócziújfalu egy fiatal település, mindössze ötvenkét
esztendeje, hogy ezen a néven létezik, ám évszázadok óta lakott hely, a
területén egykoron Tiszavarsány házai álltak. A történelem viharai elsodorták
ezt a nagy jelentőségű mezővárost, s bizony még emlékünk is alig maradt róla.
Önkormányzatunk szeme előtt ez utóbbi lebegett akkor, amikor ennek a könyvnek a
megjelentése mellett döntött. Hiszen jövőnk csak akkor lehet teljes, ha az
utókornak hagyunk valamilyen nyomot magunkról, egy olyan krónikát, amiből
megtudhatják, mekkora feladat volt ennek a településnek a kiépítése. Közülünk
nagyon sokan személyesen élték meg, hogy mit jelentett az első járda betonozása,
milyen volt az, amikor bővülhetett az iskola, mennyit kellett küszködni a víz, a
villany, később pedig a gáz, a telefon és a csatorna bevezetéséért. Együtt
szenvedtük meg a kárát a sáros földutaknak, de együtt örülhettünk, amikor az
úthenger végigsimította végre az aszfaltot. Közös öröm volt a szobrok
felállítása, vagy éppen a templom felépítése. Miénk minden siker, mint ahogyan
miénk minden bánat, s ezek közül alighanem mindegyikre emlékezünk, hiszen alig
egy emberöltőről van szó csupán. Ön, kedves Olvasó, egy krónikát tart a kezében.
Olyan történelmi munkát, mely elevenen élő emlékek sorozatából áll, ami
mindenkinek mást jelent, de egyben közösek a momentumok: ezek a mi otthonunk
megteremtésének állomásai, életünk legfontosabb pillanatai. Emellett
természetesen történelmi tények is, amiket majd értékel a jövő generációja.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek abban, hogy ezt
a könyvet megjelentethessük. Külön hála illeti Tálas Lászlót, községünk
díszpolgárát, akinek tollából megszülethetett ez a mű. Jó szórakozást és
emlékezést kívánok mindenkinek, aki kezébe veszi a kötetet, s kívánom szeretett
községünknek, hogy lakói mindig otthon érezzék magukat Rákócziújfaluban.