A zűrös gyermekévek menthetetlenül rányomják bélyegüket a felnőttkorra? Rob
Henderson amerikai pszichológus kíméletlenül őszinte mentális időutazást tett
életének legkevésbé sem derűs és gondtalan periódusába. Felnövésének
körülményeit az állami gondozás útvesztői, a bizonytalan kötődést nyújtó
nevelőszülők, majd egy reménykeltő örökbefogadás után a továbbra is instabil
szociális környezet határozták meg. A családi egység törékeny volt, a kortárs
közeg erőszakos, a kapaszkodót kereső gyermek pedig magányos, védtelen és
sodródó. Hendersonnak tehát minden esélye megvolt arra, hogy kudarcot valljon.
Mindezek ellenére keresztülküzdve magát a szociális rendszeren, olyan
elitegyetemekre jutott be, mint a Yale vagy a cambridge-i. A világ legrangosabb
oktatási intézményeiben megtapasztalta az elit merőben más gondolkodásmódját.
Szembesült vele, hogy a gazdagság és a státusz hagyományos szimbólumai - mint a
drága órák vagy autók - másodlagossá váltak, és helyüket olyan luxushiedelmek
foglalták el, mint a család hagyományos szerepének relativizálása vagy a drogok
dekriminalizálása. Henderson rávilágít arra, hogy míg a progresszív nézetek
hangoztatása a gazdagabbak számára társadalmi presztízst ad, addig a kevésbé
tehetős rétegeknek már komoly károkat okoz. A Zűrös nemcsak egy felkavaró
történet identitáskeresésről, kitörési vágyról és kitartásról, de egyúttal a
modern társadalom éles kritikája is.