Magyarok a Julian Akadémián Gellér Katalin írása a modern magyar művészet
történetének egy rövid, de igen jelentős időszakával foglalkozik. Az 1890-es
években, Párizsban, a világhírű tanítványai által rendkívül népszerűvé vált
Julian Akadémián dolgozó magyar művészek tanulóéveit, küzdelmeit, tapasztalatait
mutatja be. Csak néhány ismert nevet említve: Rippl-Rónai József, Csók István,
Vaszary János, Kunffy Lajos, s a magyar festészeti megújulást elindító
Nagybányai művésztelep alapító mesterei közé tartozó Ferenczy Károly, Iványi
Grünwald Béla, Réti István és Thorma János is ebben az időszakban tanult
Párizsban. A magyar művészek visszaemlékezései, naplói, levelei
összehasonlításából megismerhetjük a Julian Akadémia felépítését, működését,
tanárait és tanítási módszereit valamint a festőnövendékek küzdelmeit és
szórakozásait, a ?bohémélet? hol vidám, hol szomorú eseményeit. A magyar festők
és szobrászok mellett számos később ismertté vált francia, angol, amerikai,
osztrák, finn és német művésznövendékről is szó esik. A kötet végén
elolvashatjuk Nagy Sándor 1921-től folytatásokban megjelent Párisi emlékek című,
rendkívül szórakoztató, a korszak művészeti kérdéseibe is beavató írását,
amelyet a témával foglalkozó egyetlen tanulmány sem említett idáig, sőt a neve
sem szerepelt a Julian Akadémia regiszterében.