Zsófika közömbös kislány. Zsófika nem sírt Apa temetésén, Zsófika nem sajnálta
otthagyni a régi lakást. Zsófikának minden mindegy. Zsófika valahogy nem
stimmel. Bárcsak Apa megmondta volna, mit csináljon az ember, ha stimmelni akar!
Ő tudta, hogy Zsófikának jelleme van. Élete utolsó percében is rágondolt. Miután
rosszul lett, csak egyetlenegyszer szólalt meg már, azt mondta: Mondják meg
Zsófikának? Apa üzenni akart neki valamit. De Mit? És Szabó Magda regényének kis
hősnője elindul, hogy megtalálja a hiányzó fél mondatot, édesapja utolsó
üzenetét. Az olvasónak pedig, aki szereti az őszinte, tiszta érzelmeket - akár
felnőtt, akár gyerek -, érdemes követnie őt az úton. Szabó Magda regényének
1958-as megjelenését számos hazai és idegen nyelvű kiadás, színpadi feldolgozás
követte. A könyv nemcsak a gyermeki lélek titkaiba avatja be az olvasót, de a
bizonytalan, csetlő-botló felnőttek hibáit is szeretettel és megértéssel
ábrázolja. Zsófika, Dóra és Marianne többet tudnak szüleik, tanáraik traumákkal,
sebekkel terhelt életéről, mint amennyit azok feltételeznek róluk, sőt egy
odaadó tanáruk, Szabó Márta segítségével helyre is billentik a félresiklott
életeket.