Az éjszaka egy önálló történet - szögezte le Elie Wiesel 1983-ban -, de ez a
forrása mindannak, amit a későbbiekben írtam. Ez az 1958-ban megjelent kisregény
volt a szerző első műve, amelyet másodikként és harmadikként követett A hajnal
(1960) és A nappal (1961). Az említett kötetek közül az első kettő már
évtizedekkel ezelőtt megjelent itthon, de a teljes trilógia most először
olvasható magyarul. Az ortodox zsidó családban, az erdélyi Máramarosszigeten
született Elie Wieselt - apjával, anyjával és húgával együtt - 1944-ben
deportálták Auschwitzba. Családjából egyedül ő élte túl a kegyetlen
megpróbáltatásokat; tizenhét éves volt, amikor a háború végén szabadult. Az
Éjszaka trilógia az 1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett író és emberjogi
aktivista életének három fordulópontjáról szól. Az éjszaka a náci koncentrációs
táborok hétköznapjait tárja elénk, és voltaképpen a túlélésért folytatott
küzdelem krónikája. E művében Elie Wiesel a személyes tapasztalatairól számol
be, míg a trilógia második és harmadik része - ha tartalmaz is bizonyos
önéletrajzi elemeket - javarészt fikció. A hajnal a háború után Palesztinába
özönlő zsidóságnak az önálló állam megteremtéséért folytatott harcát mutatja be.
A regény középpontjában az a súlyos erkölcsi dilemma áll, hogy a szabadságukért
küzdő harcosoknak szabad-e alkalmazniuk a szemet szemért-elvet. A trilógia záró
része, A nappal a lágerek túlélőinek későbbi sorsát, a szeretteik elvesztését
feledni, feldolgozni nem képes áldozatok tragédiáját jeleníti meg.