Egy emberi lény az éjszaka kellős közepén. Nem alszik, de nincs is ébren.
Félálomban - vagy féléberen - vergődik. Nincs hová fordulnia, hogy gyötrődését
valamelyest csillapíthassa. Az Isten éppúgy semmibe veszi a fohászkodását, mint
a Démon. És ha odakint nincsenek transzcendens erők, akkor a szívében is hiába
kutat. Az emberi szív, ha minden transzcendenciától megfosztva magára marad,
legfeljebb csak fájni tud. 1828 őszén a fiatal Victor Hugo átsétált az egykori
place de Gréve-en, és szemtanúja volt, amint a hóhér, kivégzéshez készülve,
éppen zsírozza az ott felállított guillotine sínjét. Így barangol az olvasó is
Párizs elbontásra ítélt, majd felszámolt negyedeinek utcáin, a tömeges
kivégzések helyszínein. Földényi F. László nagyvonalú, mégis precíz iránytűjét
követve egyre beljebb hatolunk nemcsak a város sikátoraiba, de a modernitás
kialakulásának labirintusába is. A nyaktiló gyorsaságával tűnnek el az egykori
épületek és negyedek, hogy létrejöhessenek az új sugárutak és új eszmék, az
erőszak lenyomatai, amelyek mögött ma is ott kísért a láthatatlanná tett múlt.
Ennek szellemei között bolyongunk ma is.