Vajon mi okozza végül az emberiség pusztulását? Lehet a Földön nagyobb erő,
mint az ember? - A természet apa, maga a Föld - harsogták kórusban az ikrek.
Carl, aki az új könyvén dolgozott, ekkor vette észre, hogy mint annyiszor, most
is hangosan gondolkodik. Amikor dolgozott, közel akart lenni a családjához,
mégha gondolatai messze is jártak. - Eltalálták a fiúk? - kérdezte Caroline,
Carl felesége, akivel még az egyetemen jöttek össze. Cori és Fabi, az ikerfiaik
általában csendben játszottak, de néha, bele-belekotyogtak szüleik
beszélgetésébe. Éleseszű, vidám, talpraesett gyerekek voltak, akik kései
áldásként születtek a családba. - Sokan így gondolják - felelte az apjuk - talán
így is van, én azonban a természet helyett az emberi természetben keresem a
választ. A csend, amely egy pillanat alatt ráborult a családra, beszédesnek
bizonyult. (részlet) Amikor az ember elég erősnek és okosnak képzelte magát,
belefogott a természet átalakításába. Erő és ész. Az érzelmeit figyelmen kívül
hagyta, mert úgy vélte, arra semmi szükség. Carl és Caroline békésen éltek
ikerfiaikkal, sokan irigyelték is őket emiatt, pedig mindössze csak annyi
történt, hogy a családot a munka elé helyezték, ami a 21. század közepén
meglehetősen szokatlan és bátor cselekedet volt. Carl azt kutatta, hogyan
lehetne mindez elérhető minden ember számára. A megoldás egy, a helyi és
környezeti adottságokat figyelembe vevő modell volt. A jóság modellje. A Föld
kizsigerelése, az egymást követő öko-katasztrófák azonban elnyomták ezt az
optimista hangot. A család akaratlanul belesodródott a haldokló emberiség sokak
szerint kudarcra ítélt utolsó harcába. Mindenki a rohamosan fogyó források
feletti uralmat akarta megszerezni. A családnak váratlanul fontos szerep jut, de
vajon az esély a vég kezdete vagy valami egészen más?