Demeter Annuska nem volt sem történelmi hős, sem író-alkotó ember, életének
tárgyi emlékei, a képeslapok mégis kíváncsivá tesznek még akkor is, ha tudjuk,
hogy minden titkát már nem fejthetjük meg. A fiatal történész, Lőrinczi Dénes
számára ennek a gyűjteménynek a felfedezése találkozás volt az egyszerivel és
egyben a történelmivel. Egyszeri, hiszen Annuska élettörténete és
képeslapgyűjteménye is partikuláris (már csak mérete miatt is), amelyik a
populáris vizuális kommunikáció, illetve az írott részek rövidsége és
sematikussága ellenére is képviselni tudja a történelmit, az első világháború
körüli éveket. Annuska hagyatéka kommunikációtörténeti szempontból is
forrásértékű, hiszen abból a korból való, amikor a képeslap, vagyis az elterjedő
írásbeliség és a nyomtatásban is felbukkanó vizuális tömegkultúra közös gyermeke
még egy újdonság, egy új médium volt. A Lőrinczi Dénes válogatásában nézegethető
és olvasható képeslapgyűjtemény a nagy történelem kulisszáiban üzeneteket váltó
hétköznapi emberek két nagy csoportját teszi láthatóvá: az otthon maradottakat
képviselő nőkét és a mobilis, nagy távolságokra elvetődő férfiakét. A
képeslapírás mint tevékenység hozzátartozott a női emancipációhoz, a modern
nőiséghez, amint azt Monica Cure is igazolta a Picturing the Postcard című
könyvében (2018). A modern nő a nyilvános térben is aktív, nemcsak a privát
szférában, aki nemcsak a magánlevelezés révén tudja kibontakoztatni a
szubjektivitását, hanem a nyilvánossághoz közelebb álló képeslap révén is
kapcsolatok kezdeményezője, aktív tagja lehet. Demeter Annuska a képeslapok
révén olyan (férfi)társaságokba kerül, amelyekbe valószínűleg saját kispolgári
származása révén kevésbé kerülhetett volna. Lőrinczi Dénes kutatásai alapján
számos levelezőpartnere, kiterjedt kapcsolathálója volt a fiatal hölgynek. Ezzel
kapcsolatosan kérdésként merül fel az, hogy a valóságban, fizikai térben zajló
találkozók formájában is fenntarthatott volna ennyi udvarlót? Feltehetőleg ez a
nagyszámú levelező kapcsolat a képeslap médiumának tudható be. Akárcsak az
albumkészítés, a képeslapgyűjtés is többnyire a női társadalom, a háború idején
otthon maradottak tevékenysége lehetett. Az időről időre, folyamatosan érkező
képeslapokat felhalmozni, gyűjteménnyé érlelni olyan vállalkozás, amit
valószínűleg az tartott fenn, hogy a képeslapok nézegetése, olvasása egyféle
emlékezet- vagy érzelmi gyakorlat volt, ami ilyen tekintetben a vizitkártya- és
emlékalbumokkal mutat hasonlóságot. Míg a képeslapok összegyűjtéséről főként a
háború idején otthon maradt nők perspektívájából beszélhetünk, nem
feledkezhetünk meg azokról a férfiakról sem, akik megvásárolták a
levelezőlapokat, és megszövegezték azokat. Az ő perspektívájukból ez a
tevékenység a naplóírás és a levélírás rokona, tömörített változata, hiszen a
képeslap ugyancsak egyes szám első személyben íródik, akárcsak egy
naplóbejegyzés, azonban sokkal könnyedebb, frivolabb témákat érint, és rövidebb
formulákat használ, mint a borítékban küldött, vallomásszerű magánlevelek. Nem
véletlen, hogy Lőrinczi Dénesnek sem sikerült pusztán csak a képeslapok
szűkszavú, sablonos szövegei alapján rekonstruálni Annuska
levelezőkapcsolatainak történetét, hátterét. A képeslapok ilyen tekintetben
valamelyest testreszabott üzenetek, melyek a levélhez képest kisebb mértékű
szubjektivitást és szemantikailag szegényebb üzeneteket tartalmaznak. Merthogy a
katonák által küldött képeslapok valójában gesztusok: a fizikai távolság
leküzdésére, a honvágy kifejezésére, az emberi kapcsolatok pótlására. A
képeslapgyűjtemény rávilágít tehát a 20. század eleji női és férfi nézőpontokra,
azonban külön vizsgálatot érdemelnének a képeslapot alkotó képek és szövegek is.
Lőrinczi Dénes válogatása is rendszerezi a képeket tartalom és technika szerint,
de további ikonográfiai kutatások elvégzésre is alkalmas lehet a gyűjtemény.
Vajon a képeslapokon megjelenített férfi és női pózoknak milyen jelentősége van
a nyilvánvaló romantikán túl? A képeken kedvesükhöz sóvárgó férfiak vagy a
férfiakat ápoló nők hogyan kapcsolódnak a haza, a nemzet, a honvágy korabeli
fogalmaihoz? Hogyha a romantikus, angyalra vagy családanyára emlékeztető
nőalakokat allegorikusan olvassuk, mit tudunk meg a korszak háborús étoszáról és
a háborúban résztvevők imagináriusáról? És milyen helyet foglalhattak el ebben a
női-férfi kapcsolatok (legyen az erotikus vagy elvágyódó, plátói)? Jelen kötet
bizonyára számos kérdést felvet majd az olvasóban, a Lőrinczi Dénes gondozásában
megjelenő képeslapgyűjtemény a hétköznapi ember és a kutató számára is gazdag
forrást, felfedezni való történeteket rejteget. Blos-Jáni Melinda