A tizennyolc éves Homo Fortis a Homo sapiens sapienst követő következő emberi
faj első egyede. Mindennapjait egy különös laborban, kísérleti alanyként tölti,
miközben a külvilág létezéséről még csak nem is tud. Nap mint nap vizsgálatokat
végeznek rajta, és ő abban a hitben él, hogy ez teljesen normális dolog. Az
egyik ilyen kísérlet keretén belül egy idegen fiút vesz észre az övével
szomszédos szobában. A falon keresztül elkezdenek beszélgetni, majd Ábel pár nap
múlva kiszabadítja, megmutatja neki a kinti világot. Ekkor látja először a
napot, az eget, a felhőket, és ekkor találkozik más emberekkel. A történtek
hatására Homo Fortis szinte teljesen elveszíti a bizalmát a laborban, valamint a
gondozójában, Emmában. Hogy milyen tapasztalatokat szerez a való világban és
milyen titkokról hull le a lepel saját magával és útitársaival kapcsolatban, az
csak az izgalmas, fordulatokban gazdag történet legvégén derül ki.