,,Régóta foglalkoztat a kérdés, vajon miért gondolják az emberek, hogy a
tudatlanság a boldogság, és aki igyekszik felelősen szemlélve megérteni a
világot, csak pesszimista lehet. Holott valamennyien szeretnénk egyszerre
boldogok, okosak, sikeresek és optimisták lenni, és ilyesmit kívánunk a
gyerekeinknek is. Úgy döntöttem, saját (kísérleti terepemre), az életemre
támaszkodva, a kultúrtörténet és a tudomány segítségével a végére járok,
lehetséges-e ez egyáltalán. Kepes András önironikus könyvében azt kutatja,
lehetünk-e boldogok egy átalakuló és ellentmondásos világban. Csak a
leegyszerűsítő magyarázatokban hiszünk, vagy képesek vagyunk - akár a kétellyel
is megbarátkozva - kritikusan szemlélni önmagunkat és a jövőnket?