A kollektivizálás egyike volt a huszadik század legnagyobb horderejű társadalmi
eseményeinek. Az államosítás után Magyarországon a parasztság maradt az utolsó
olyan társadalmi réteg, amely földtulajdonának köszönhetően valódi gazdasági
autonómiával rendelkezett. A szovjet modellt követő magyar kommunisták csak
1961-re, két hullámban tudták végleg megtörni és kolhozokba kényszeríteni a
családokat, amelyek rengeteget szenvedtek az önállóságukért. A könyv az ország
1945-ben meginduló szovjetizálásától, ezen belül pedig a földosztástól a
hetvenes évekig tekinti át a magyarországi falvakat felforgató, azokat
végérvényesen átalakító eseményeket és folyamatokat. A vidék életét meghatározó
tényezők közül a kollektivizálás a leglátványosabb, de legalább ennyire fontos
volt a téeszekben dolgozók folyamatos elvándorlást generáló hátrányos
megkülönböztetése a társadalombiztosításban, és a falvaknak morzsákat is alig
juttató településpolitika. Csikós Gábor, Horváth Gergely Krisztián és Ö. Kovács
József történészek, a kötet szerkesztői nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy
munkájukat olyan forrásokra építsék, amelyek a társadalom mindennapi
tapasztalatait tükrözik. A fejezetekből nemcsak a kollektivizálás traumatikus
folyamata rajzolódik ki a maga életszerűségében, de a mentális egészségre hosszú
távon gyakorolt rendkívül negatív hatása is. A szovjetizálás társadalmi és
környezeti ára külföldi összehasonlításban különösen szembetűnő.