Minden mágikus tudomány a titok ismeretében gyökerezik. De ezt a profánnak
átadni annyi, mint elveszteni. A beavatott tud, mer, hallgat. Gyakran szomorú,
de sohasem elaljasodott és nyomorult; gyakran üldözött, de sohasem
visszautasított és legyőzött. Tudja, hogy a beavatott útja sokszor a magány,
szegénység és kálvária. A mágikus beavatás első titka: hinni abban, hogy az
ember tud, aztán cselekedni. A dolgos és szegény élet a praxisba való beavatásra
oly kívánatos, hogy a legnagyobb mesterek még akkor is ragaszkodtak hozzá,
amikor a világ minden gazdagsága fölött is rendelkezhettek volna. Semmi sem
veszedelmesebb, mint időtöltésnek tekinteni a mágiát vagy esti társaságok
szórakoztatásának. Az ember nem játszhat büntetlenül az élet és halál
misztériumával. Alphonse Louis Constant 1810. február 3-án egy cipészmester
fiaként látta meg a napvilágot Párizsban. Húszéves korában egy római katolikus
papneveldébe iratkozott be, azonban szerelembe esvén 1836-ban félbehagyta
teológiai tanulmányait, és nem lett belőle felszentelt pap. Későbbi okkultista
könyveit Eliphas Lévi néven publikálta. A rituális mágiáról szóló tanulmányának
Dogme et Rituel de la Haute Magie első kötete (Dogme) 1854-ben, a második
(Rituel) pedig 1856-ban jelent meg.