Végét járja a tél, mégis egyre nagyobb és sötétebb ködfelhők ülnek Budapestre.
Károgó, agresszív varjak özönlik el a várost. A kapualjak mélyéről acsargó,
fekete loncsos kutyák bukkannak fel váratlanul. A tinédzserek javát rémálmok
gyötrik, és hullafáradtan kóvályognak tanóráról tanórára. Nincs ez másképp a
Feszty Masa gimnáziumban sem, ami szemet szúr a máskor mindig energikus Sárának,
a diákújság főszerkesztőjének is. Elhatározza, hogy a lap kialvatlan
munkatársainak és a különc, ám a túlvilágról itt ragadt szellemekkel jó
barátságot ápoló Gus segítségével megfejti a rémálmok eredetét, amik immár két
hónapja kínozzák őket. Mi áll a démoni éjszakák és varjútámadások mögött?
Pontosabban: ki? És akit nem gyötör meg, őt miért nem? A várost lassan felfaló,
sátánian gonosz Lény nyomába eredve a diákcsapat bejárja Budapest titokzatos,
föld alatti helyeit. Sáráék víztározók, kazamaták és kripták mélyén kutakodnak,
végül pedig felveszi a harcot a kamaszokat rettegésben tartó rémmel. ?Azt
hiszem, ma a túlélésre fogok koncentrálni? Szerencsére péntek van, hétvégén
alaposan kialszom magam ? határozta el magában, miközben az összes megmaradt
energiája arra ment el, hogy valahogy megpróbálja nyitva tartani a szemét. De
így is csak egy résen keresztül látta, hogy a fehér hajú fiú a nagyszünetben
odahúz egy széket az asztalához, lovagló ülésben ráül, alkarjával lezseren a
háttámlára támaszkodik, majd az örökké derűs mosolyával annyit kérdez: ? Milyen
volt tegnap a temető? Te jó ég? mégis mit gondolsz, milyen lehet egy temető? !
Felemelő? Mulatságos? Szórakoztató? ? morgolódott magában Sára, ám csak ennyit
felelt: ? Klassz. ? Jól vagy? ? érdeklődött erre Gus, aggódó arccal. ? Elég
fáradtnak tűnsz, és a szemed is karikás. Most tényleg azért ült ide, hogy a
megjelenésemet kritizálja? Sára rosszkedvűen csak rántott egyet a vállán. Gust
azonban nem lehetett ilyen könnyen lerázni. ? Figyi, észrevettem, hogy
mostanában elég sokan kómásak az osztályban. Tulajdonképpen erről szerettem
volna veled beszélni már tegnap is. ?