Ha levetjük morális gátlásainkat, valóban könnyűszerrel gazdagok és sikeresek
lehetünk? És ennek sosem fizetjük meg az árát? Erre keresi a választ Molnár
Ferenc első, 1901 ? ben megjelent kisregénye, amely rögtön elismerést és
hírnevet hozott szerzőjének. A szatirikus, komoly társadalomkritikát
megfogalmazó könyv főhőse Orsovai Pál (született Holländer Izidor)
banktisztviselő, aki abbáziai egészségügyi kúrája során elhatározza, hogy egy
érdekházasság révén ? elveszi egy chicagói milliárdos naiv lányát ? karriert
csinál. S valóban: innentől kezdve az erkölcstelen, buta, semmihez sem értő ?
ráadásul férjnek is csapnivaló ? Orsovai lakásának kilincse ki sem hűl: egymás
kezébe adják pénz ? és hataloméhes miniszterek, helyi érdekű és országos
politikusok, újságszerkesztők. A regényben felvonulnak a századelő magyar
közéletének tipikus figurái, világos képet kapunk a korabeli társadalom
működéséről, amelyben a korrupció megszokottnak számít. A szatirikus ábrázolás
mellett a kötetben megmutatkozik Molnár másik nagy prózaírói erénye: hitelesen
ábrázolja azokat a lélektani folyamatokat, amelyek kérlelhetetlen erővel terelik
az eseményeket a drámai lezárás felé. A téma elévülhetetlenségén kívül ez a
másik oka annak, hogy Molnár csaknem százhúsz éves bestsellere ma is tanulságos,
lebilincselő olvasmány.