Ez a könyv egy sorozat második része, a sikerlistás A kultúra megszállása
folytatása. A szerző ebben a művében bemutatja, hogyan használta a
Kádár-diktatúra propagandaeszközként a Magyar Televíziót, gondosan kiválogatva a
munkatársakat, különös tekintettel a tévé jövendő arcaira. A nagy pillanat 1957.
május elsején érkezett el, az ötvenhatos forradalom és szabadságharc leverése
után Kádár János a tévé által élőben közvetített felvonulással üzent: a Magyar
Népköztársaság leszámolt az ellenforradalommal. Ekkor még a megtorlás időszakát
szenvedte meg az ország, később következett a konszolidáció, de a diktatúra
ebben is kulcsszerepet szánt e vezető médiumnak. Ötvenhat után csak a
legmegbízhatóbb, nagyon gyakran kommunista családból érkező vagy ideológiailag
elkötelezett emberek kerülhettek a tévéhez, voltak, akiket a hírhedt ÁVH-tól
helyeztek át, mások a Néphadseregtől jöttek, megint mások bizonyítottan a kádári
titkosszolgálatnak dolgoztak Olyan tévés legendák hátterét ismerhetjük meg, mint
Ipper Pál, Vitray Tamás, Juszt László, Kepes András vagy éppen Frei Tamás. Mező
Gábor (1980) újságíró, a Századvég vezető kutatója. Fő kutatási területe a
posztkommunista hatalomátmentés, illetve Magyarország 1945 utáni története.
Eddig megjelent művei: A média lenyúlásának titkos története (2021), Ellopni a
lelket, megtörni a testet (2021), A kultúra megszállása (2023), A népirtás
csöndje (2023).