Az új-zélandi zöldkagyló (Perna canaliculus) szokatlanul nagy arányban (több
mint 13%) tartalmaz glukozaminglikánt (GAG), amely az ízületek működéséhez
elengedhetetlen kenőanyag egyik legfontosabb alkotóeleme. A zöldkagyló kovasav
tartalma pedig a csontokat és a kötőszöveteket erősíti. A zöldkagyló akkor
keltette fel a tudomány figyelmét, mikor az új-zélandi őslakosok
életkörülményeit vizsgálták. Kiderült, hogy a tengerparton élő maorik körében
ismeretlen a reuma. Egészen magas kort értek meg úgy, hogy ízületeik mindvégig
rugalmasak maradtak, szemben a szárazföld belsejében élő lakossággal. Az ok a
bőséges kagyló fogyasztás. Az újzélandi taréjos zöldkagyló gyógyászati
felhasználás szempontjából 1972-ben a rákkutatás kapcsán is az érdeklődés
középpontjába került. A kagylóval kezelt rákos betegek azonban nem mutattak
szignifikáns gyógyulást, ugyanakkor a kutatók számára egyértelművé vált, hogy
azok, akik ízületi gyulladásban is szenvedtek, a kagyló alkalmazását követően
látványosan jobban érezték magukat. A világszerte meginduló kutatások során
tudományosan is bebizonyították, hogy az új-zélandi zöldkagyló (Perna
canaliculus) szokatlanul nagy arányban (több mint 13%) tartalmaz
glukozaminglikánt (GAG), amely az ízületek működéséhez elengedhetetlen kenőanyag
egyik legfontosabb alkotóeleme. Kovasav tartalma pedig a csontokat és a
kötőszöveteket erősíti. Továbbá vitaminok (C,E, B6, B12 és folsav), ásványi
anyagok (kalcium kálium, magnézium) és fontos nyomelemek is vannak benne,
emellett rendkívül gazdag többszörösen telítetlen Omega-3 zsírsavakban,
amelyeknek gyulladáscsökkentő hatása közismert. Manapság a mozgásszervi
betegségek prevenciójában és terápiájában a kagyló készítményeket az egyik
legfontosabb természetes eredetű, igen hatékony és mellékhatásoktól mentes
alternatívaként tartják számon a teniszkönyöktől az időskori kopáson át a
gyulladásos, reumatikus panaszokig terjedő esetekben. A sejt közötti vízterek
mennyisége a kor előrehaladtával csökken (kiszáradás, ráncosodás), akárcsak a
szövetek rugalmassága, ami az ízületek esetében a legszembetűnőbb: fokozatosan a
mozgásképesség jelentős csökkenéséhez vezet. Mivel a glükozamint a szervezet
saját maga nem képes előállítani, elengedhetetlenné válik annak rendszeres
pótlása. Kis mennyiségben glükozamin a legtöbb táplálékban megtalálható, azonban
igazán gazdag forrást a tengeri eredetű élelmiszerek, azon belül is a kagylók
főként az új-zélandi tarajos zöldkagyló jelent, mivel a kékkagyló fajták és
egyéb kagylófélék nem rendelkeznek ilyen hatással. Forrás: www.paramedica.hu