A kolopi, szervetlen összetételű, gyógyiszapnak minősített iszapot
iszappakolásra, iszapfürdőzésre és kozmetikai célokra lehet felhasználni.
Elsősorban az ízületek és a gerinc idült megbetegedéseinél, köszvénynél, illetve
sportsérüléseknél alkalmazzák. A Tiszasüly fennhatósága alá tartozó Kolop a
térképen Kolop fürdőként van nyilvántartva, mely arra utal, hogy valaha
gyógyüdülőhelyként működött. A fővárosi fürdőkben 1945 és 1955 óta kizárólag
kolopi gyógyiszapot használnak, de pl. a Szt. Gellért fürdőben már 1920 óta
használják gyógyászati célokra. Az 1890-ben kialakult fürdőhely és
iszapkitermelő hely 1951-ben került a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások
kezelésébe. A vállalat az iszapot különböző intézményekkel megvizsgáltatta, a
telepen védőterületet alakított ki, illetve a területet védetté nyilvánítatta,
és 1968-ban az itt kitermelt iszapot az egészségügyi miniszter gyógyiszappá
minősítette Kolopi Gyógyiszap néven. A kolopi iszap felhasználása egyenértékű a
természetes úton felszínre törő, meleg vizű forrásokban való fürdéssel. A
balneológiai kezelések fejlődésével a gyógyfürdőkezelések egyik legfontosabb
kiegészítő szolgáltatását a különböző iszappakolások jelentik. Az iszappal
történő gyógyítást az iszapban lévő ásványi anyag tartalom, a hőtároló képesség,
a lassú hőátadás révén mélyre terjedő átmelegítő, merevségoldó és vérbőséget
előidéző hatással biztosítja. Gyógyfürdőkben történő alkalmazása mellett új
lehetőség a nehezen közlekedő betegek számára, hogy kis kiszerelésben
otthonukban is igénybe vehetik a gyógyiszapot. Nedvesen igen jól kenhető,
gyógyvízzel felfőzve a beteg testrészre simuló borogatásként használható. A
kolopi iszap teljesen szagtalan, egyenletes eloszlású, plasztikus, jó hőtároló
képességű, nem csomósodik, és használat után könnyen lemosható a bőrről.