Heller Ágnes írja a többszöri utánnyomást megért könyv második kiadása elé:
Vannak könyvek, amelyek nem avulnak el. A ?zsidókérdés? megoldhatatlansága
maholnap tizedik esztendejét betöltô írásom ezek közé a könyvek közé tartozik.
Tartok attól, hogy sosem fog elévülni. Könyvecskémben azt kívántam érzékeltetni,
hogy ?zsidókérdés? azóta létezik, amióta a zsidóság létezik. Ugyanakkor a
zsidóellenes érzelmek és azok kifejezései átalakulnak, mutálnak, bár végleg nem
szűnnek meg. Felidéztem, sorjában a görögrómai judeofóbiát, a keresztény
antijudaizmust, hogy eljussak a modern antiszemitizmusig. Majd végigkísértem a
zsidóellenes érzelmek és elôítéletek alakulását az antiszemitizmus történetében.
?akadnak még tradicionális országok, amelyekben az antiszemitizmus régebbi
variánsa is dívik, mint például Magyarországon. Itt még lehet a parlamentben
hivatkozni a vérvádra, a zsidókat vagy ?komcsikként?, vagy ?liberálisokként?
szidni, hazafiatlansággal vádolni, vagy azt sejttetni, hogy még most is, a
holokauszt után is, ?túl vannak reprezentálva? az értelmiségi és az üzleti
pályákon. Nyugaton ez a fajta antiszemitizmus már csak a harmadik hegedűt
játssza, kihalófélben van. Helyét az ?új antiszemitizmus? töltötte be, ahogy a
ma uralkodó antiszemita hullámot Nathan Saranszkij, az egykori refuznyik, ma
izraeli államférfi, megnevezte. Könyvemben beszélek az Izrael-ellenes kritika
álarcában megjelenô ?új antiszemitizmus?-ról is. Errôl ma valamivel többet kell
mondanom...