Előadásom során az irányítás kérdését olyan szempontból tárgyalom, amikor van
valami adott célunk, amit irányítással szeretnénk elérni, s közben alapvetően
mintegy kívülről figyeljük önmagunkat. Az irányító sík, tehát az irányítás
forrása, például a fizikai testünk: amikor a testünkből indul ki a Fény, s végül
a testünkhöz zárul ismét, csakis a testünkhöz. Ennyi. Irányíthatjuk,
fölemelhetjük, bármilyenre alakíthatjuk. Én például a tevékenységem során
többször is oldottam meg, s a mai napig is oldok meg olyan feladatokat, melyek
úgy kapcsolódnak a folyamat fizikájához, hogy egyszerűen veszem az adott
rendszert, s minden oldalról megvizsgálom. Mintegy az időn kívül állva.
Figyeljük csak meg: miért van az, hogy sok betegséget, sok problémát okozó
helyzetet éppen azzal tudunk legyőzni, hogy megfelelő helyzetben érzékeljük a
testünket? Helyesen kell érzékelnünk a testünket a végtelen érték szempontjából,
a végtelen Fény szempontjából. A Fény végtelen, de magából a testünkből indul ki
ez a végtelenség. Tehát gyakorlatilag látjuk a Fényt, de tudjuk, hogy ez a saját
fényünk, a saját testünkből. Ezzel a megközelítéssel nagyon bonyolult
helyzeteken is úrrá lehetünk, szélsőségesen bonyolultakon is.