Rudolf ?Steiner életművében különleges helyet foglalnak el az 1922-24-es évek
úgynevezett munkásoknak tartott előadásai. Ezek témájukat tekintve nem zárt
előadásciklusok voltak, és nem is az antropozófiát már jól ismerő hallgatósághoz
szóltak. Keletkezésük története az, hogy amikor a svájci Dornachban az
Antropozófiai Társaság székhelyének, a Goetheanumnak az építése folyt, Rudolf
Steiner az ott dolgozó munkásoknak a kezdetben kötetlen beszélgetések nyomán és
az érdeklődés hatására előadásokat kezdett tartani, amelyek végül rendszeressé
váltak. A kérdések és témák spontán módon merültek fel, a résztvevők igényeinek
megfelelően, amit Steiner mindig szemmel tartott, és azokhoz igazodva fejtette
ki az antropozófia világképét. Különösen figyelemre méltó a Munkás-előadások
atmoszférája, az a frissesség és közvetlenség, ami belőlük árad. A
nyolckötetnyi, összesen 113 előadás kitűnik abban, ahogyan hidat ver a
hétköznapi élet kérdései és a már tisztán szellemi témák között, vagyis ahogyan
a látható világra irányuló megismerésünket fokról fokra és szinte észrevétlenül
átvezeti a nem látható világ megismerésébe. Az ötödik kötet tartalmából: A
pillangók lényegéről. A kéksav és a nitrogén, a szénsav és az oxigén. Ember és
Föld északon és délen. A hidrogén lényegéről. Az üstökösök természetéről. Az
anyagok hatása a világegyetemben és az emberi testben: vas és nátrium. A
gyermekbénulás okairól ? a növények növekedéséről. A méh és az emberek. A méz és
a kvarc. A mézről. A gubacsdarazsakról. A méhméregről és a hangyákról. A
hangyasav jelentősége. Lóheresav, hangyasav, szénsav a természetben.