Egy anya Anyám mindig kényelmetlen ember volt, nemcsak az orosz hatóságok, de az
egyszerű emberek számára is. Minden szépítés nélkül írta meg az igazat a
katonákról, a banditákról és a háború húsdarálójába került civilekről.
Fájdalomról, vérről, halálról, megcsonkított testekről és derékba tört sorsokról
írt. Anna Politkovszkaja, az egyik vezető orosz ellenzéki lap, a Novaja Gazeta
újságírója egészen a haláláig írta tudósításait a második csecsenföldi
háborúról, valamint a Putyin Oroszországát behálózó korrupcióról, bűnökről és
hallgatásról. Miután 2006. október 7-én Moszkva belvárosában meggyilkolták, arca
a szólásszabadság jelképévé vált. Lánya, Vera akkor huszonhat éves volt, és a
bátyjával, Iljával együtt sokáig küzdött azért, hogy kiderüljön az igazság. Vera
közvetlen közelről tapasztalta meg az orosz igazságszolgáltatás gépezetének
lassúságát és megbízhatatlanságát, az egymásnak ellentmondó információkat, a
képtelen feltételezéseket. Legfőképpen azért harcolt, hogy ne felejtsék el az
édesanyja üzenetét: Legyetek bátrak, és mindig nevezzétek nevükön a dolgokat, a
diktátorokat is. Miután Oroszország lerohanta Ukrajnát, a Politkovszkaja név
újra halálos fenyegetések tárgya lett, ezért Vera végül kénytelen volt egy
titkos helyre költözni a családjával. Azért írta meg ezt a könyvet, hogy lánya -
az unoka, akit Anna már nem ismerhetett meg - és az egész világ emlékezzen annak
a nőnek a különleges történetére, aki mindig kifejezte, hogy nem ért egyet
Vlagyimir Putyin politikájával, és volt bátorsága az olvasók elé tárni, hogyan
sérti meg az emberi jogokat Oroszországban egy volt KGB-tiszt, akiből egy
veszedelmes birodalmi ábránd megalkotója lett.