A história számon tartói 1380-at írtak. Nagy Lajos király a dolgozószobájában
tartózkodott éppen és a koronabirtokok egész sorának elajándékozása felől
íratott adományleveleket. A nevek helyét üresen hagyatta és mikor a közös munka
délharangszóra véget ért, s mialatt Küküllei János titkár az ?urak házában?
ebédasztalhoz ült: saját kezűleg vezette be az egyes neveket az új donációs
levelekbe. Nem voltak ezek valami rangos, nagynemzetes úremberek nevei! Az új
jószágokkal nem a híres Pekryek kétszázharmincöt faluját és öt várát ? nem a
Lossonczyak száz faluját és hét várát, nem a Nekcsyek, Telegdyek hasonló
gazdagságát ?, a Laczkfyak hét vármegyére terjedő ? a Szécsyek, Zudarok, Bebekek
és Garayak kiskirályságokkal felérő domíniumait növelte, hanem szürke köznemesek
apró telkeit. Sőt még csak nemesek sem voltak mindannyian, akiket
megajándékozott, akikkel járta-keltében valahol összetalálkozott, de akikben a
gyorsan villanó ész sugarait vélte egy pillanatra fölfedezhetni.