hakespeare idejében magától értetődő volt, hogy a színdarabok előadásra
születtek. Nem is írtak róluk irodalmárok. Évszázadokkal később azonban
Shakespeare drámái tananyaggá váltak az egyetemeken, és a legkülönfélébb módokon
elemezték őket bölcsész diákok, kutatók, professzorok. Mellettük pedig zajlott a
színháztörténet. A hetvenes évektől kezdve azonban az irodalmárok kezdték újra
felfedezni, hogy Shakespeare voltaképpen színházi szerző. A francia, angol és
amerikai egyetemeken sorra alakultak a színháztudományi karok ? a bölcsészet és
a színház újra egymásra talált. A magyar Shakespeare-kutatásban mintegy két
évtizede van jelen egyre markánsabban a színházközpontú gondolkodás. Mindezidáig
azonban még nem született meg a találkozás az elméleti és a gyakorlati
szakemberek között. Ez a kötet ennek a találkozásnak a manifesztuma. Hídverés.
Kísérlet. Megtudhatjuk belőle milyen a bölcsész színházi ember és a színházról
író bölcsész. Nagyon más. A közös nevező: a színpadi Shakespeare.