A vajdasági költő, színész, újságíró korabeli feljegyzései nyomán
bepillanthatunk az ezredforduló környéki mindennapokba Újvidéken, a szerző
választott városában, valamint Szabadkán és Zentán, és tágabban a délszláv
háború utáni Szerbiában. A NATO-bombázások idején vagyunk, a lakosságnak
nincsenek megtakarításai, súlyos megélhetési gondokkal küzd, a fiatal férfiak
menekülnek a mozgósítás elől, magyarok, szerbek, horvátok egyaránt. Címszavakkal
jelölve értekezik multikulturalitásról, Kis-Jugoszlávia gazdasági
összeomlásáról, az utódállamok reménytelen helyzetéről, az anyaországba
vándorlás és a helyben, kisebbségben maradás dilemmájáról. Képet alkothatunk
továbbá a kisebbség kultúrájának helyzetéről, lehetőségeik korlátozottságáról
is.