Mario Del Monaco közel négy évtizeden át énekelt a világ legjelentősebb
operaszínpadán, Japántól Amerikáig, a Szovjetuniótól Buenos Airesig. Sikert
sikerre halmozott, hírneve, sőt nimbusza csak a legnagyobbakéhoz hasonlítható.
tudatosan építette, formálta, csiszolta művészi egyéniségét, eklekticizmus
helyett saját arculatot alakított ki magának. Kezdetben elsősorban olyan opera
szerepeit énekelte, mint - többek között - a Bohémélet, Pillangókisasszony,
Bajazzók, Tosca, Turandot, Álarcosbál, majd ezt a repertoárt fokozatosan
egészítette ki drámaibb-hősibb szerepekkel, melyekben a legemlékezetesebb
alakításait nyújtotta: Otelló, Norma, Trubadúr, Aida, Andrea Chénier, Lohengrin
és A walkűr, Mario Del Monaco Otellója legendás volt - ilyen elsöprő erővel,
ilyen belső tűzzel senki más nem alakította ezt a figurát. 427 alkalommal
énekelte (többek között Budapesten is) ezt a rendkívül igényes szerepet, ami már
önmagában is egyedülálló teljesítmény. A csodálatos életpálya történetét most
első kézből olvashatjuk. Az önéletírásból rokonszenves, melegszívű, jó humorú
egyéniség bontakozik ki előttünk. A pályakezdés immár mulatságosnak tűnő
viszontagságai nem egy tanulsággal szolgálhatnak induló énekesek számára. A
művész színesen eleveníti meg fergeteges sikerű fellépéseinek számtalan
különböző színhelyét. Ragyogó pályájának egyik legintenzívebb korszaka a New
Yorki Metropolitanban eltöltött tíz esztendő. Érzékletes portrét fest
pályatársakról is, például a két nagy vetélytársról, Maria Callasról és Renata
Tebaldiról. Mario Del Monaco sokoldalúsága is tanulságos: szívesen és sikerrel
filmezett, festményeiből számos kiállítást rendeztek. Művészi pályája töretlen
ív, melynek lezárultával világhírtől övezve, elégedetten vonulhatott vissza.