A könyv a megvilágosodás tudatállapotát igyekszik közelebb hozni az olvasóhoz.
A meglehetősen filozofikus téma meglepően közérthető nyelven tárul az olvasó
elé, ami talán annak köszönhető, hogy a könyv anyagát részben azok a kezdő és
haladó tanítványok által feltett idevágó kérdések és a kérdésekre adott válaszok
teszik ki, amelyek a szerző előadásai alkalmával hangzottak el. Hawkins doktor a
megvilágosodott tudatállapotot és az ehhez vezető utat olyan kontextusban írja
le, amely a tanítvány számára megkönnyíti ezt a spirituális folyamatot, és amely
a racionális elme számára is érthetővé teszi a megvilágosult bölcs nemlineáris
valóságát. A megvilágosult állapotnak ez a bemutatása abból a szempontból is
egyedülálló, hogy a klasszikus spirituális irodalommal ellentétben a
konkrétumokat nem bújtatja spirituális általánosságok köntösébe, hanem az emberi
gondolkodás és az ego alapvető jellegzetességeit elemezve az író bárki számára
lehetővé teszi, hogy a leírt akadályokat eltávolítva akár a legmagasabb
tudatszintekig eljusson. Én összefoglalja az ember vizsgálódó tudásában
bekövetkezett óriási haladást. Megmagyarázza és leírja a tudat alapját és
lényegét, ahogy fejlődése a földi élet első formáinak megjelenésétől az emberi
ego kialakulásán át egészen az ego meghaladásáig, a Megvilágosodásig és Isten
Jelenlétének spirituális Valóságáig vezetett. A könyvben található tudatskálán,
ami az Igazság szintjeit 1-től 1000-ig méri, a A Mindenség szeme 980-as, végül
pedig a trilógia záró kötete, az 999,8-as értéken kalibrál. Ahogy az A Mindenség
szeme olvasásakor is történt, az olvasó tudatszintje mérhető módon növekszik
ennek a katalizáló kifejtéssel, erőteljes összefüggésrendszerben bemutatott
anyagnak a hatására is. Az újraértelmezés megszünteti a tanítvány elméjében az
ellentmondásokat, megoldja a dilemmát. A viták és ellentétek megoldhatók, ha
azonosítjuk az ego állásfoglalásait, amelyek az emberi szenvedés alapját
képezik.