Utószó 1849. október 6. örökre emlékezetes népünk számára. Ezen a napon -
Aradon - végezték ki a magyar szabadságharc tizenhárom hős tábornokát. Négyet -
Kiss Ernőt, Desewwffy Arisztidet, Schweidel Józsefet és Lázár Vilmost - a vár
sáncában lőtték agyon. Kilenccel pedig bitó végzett. Nem egészen három hét múlva
- október 25-én - ugyancsak Aradon oltotta ki a császár kivégzőosztag Kazinczy
Lajos honvédtábornok életét is. Személyükben a monarchia a magyar hazára sújtott
le, amiért megpróbálta függetlenségét kiharcolni. Valamennyien bátran emelt
fővel mentek a halálba. Egy se kért kegyelmet, mert tudták, igaz ügyért, a
szabadságért áldozzák életüket. [..] A tizenhárom aradi hős, mártír jelképpé
nemesedett: a magyarság szabadságtörekvéseinek, függetlenségi harcának,
erőszakkal legázolt forradalmi tetteinek jelképévé. Most, amikor azok az eszmék,
amelyekre ők az életüket tették fel, sorra-rendre megvalósultak, - mi, a Magyar
Néphadsereg katonái méltón kívánjuk ápolni emléküket.