A schellingi természetfilozófia fogalmainak kialakulása és modulációi Szerző:
Gurka Dezső Gondolat Kiadó, 2024 Az 1800-as évek elejétől teret nyert, s a
pozitivizmus által kiszorított ?romantikus tudományok? egyik meghatározó jegye a
shellingi természetfilozófia fogalmainak integrálása, illetve a
természettudományos tapasztalatok és a spekulatív szempontok együttes
alkalmazása volt. E kötet a Karl Jaspers által próteuszinak nevezett schellingi
filozófia változásait éppen a jénai természetfilozófiai periódus fogalmainak és
az akkor kiformálódott triadikus sémáknak a folyamatos modulációjaként
interpretálja. E megközelítés jegyében mind az identitásfilozófia, mind a
szabadságfilozófia legfontosabb problémafelvetései Schelling természetfogalmának
1797 és 1810 között lezajlott változásaiból, illetve áttematizálódásaiból
bontakoztak ki. Ez a gondolati folyamat (amelynek Winterl Jakab pesti
kémiaprofesszor ?Band? fogalmának schellingi recepciója éppúgy részét képezte,
mint Jakob Böhme egyes gondolatainak átvétele), a kurrens filozófia- és
tudománytörténeti kutatások eredményeinek felhasználása mellett, a
tudományfejlődés-elméletek fogalmainak segítségével írható le. (Leginkább talán
Lakatos Imre problémaeltolódás-koncepciója alkalmas e soktényezős változások
lényegének megragadására.) Schelling természetfilozófiája tehát egyfelől
későbbi, újabb és újabb területeket érintő problematizálásainak is fontos
fogalmi bázisa maradt, másfelől viszont éppen az eredeti formájában gyakorolt
hosszú távú hatást néhány önálló gondolkodóvá vált korai követőjére, akik egyben
a ?romantikus tudományok? reprezentánsai is voltak. Henrik Steffens
schellingiánus Föld-fejlődés elmélete a modern geotudományok, míg Carl Gustav
Carus tudattalanfogalma (?Unbewußt?) a pszichológia előtörténetének voltak
fontos etapjai. Schelling természetfilozófiájának recepciója nyomán
természetesen főkent Jénában alakultak ki olyan kapcsolati hálók ? mindenekelőtt
a jénai egyetem és az Ásványtani Társaság révén ?, illetve olyan (a kémia, a
mineralógia és az elektromosságtan eredményeit integráló) mintázatok, amelyek
Johann Wilhelm Ritter, Hans Christian Řrsted és Novalis korai munkássága kapcsán
éppúgy meghatározóak voltak, mint a jéna-weimari konstelláción belül némi
közvetítő szerephez jutó magyar schellingiánusok tevékenységére nézve. A kötet
adatai: Formátum: 142 x 197 mm Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2024 Terjedelem:
316 oldal