Kovács-Gombos Gábor Ennek a könyvnek az írója 1981 augusztusának egyik napján
akkori munkahelyén, a soproni belvárosban álló volt Esterházy palota középkori
épületének felújított tetőterében kialakított irodában ült éppen, amikor főnöke,
az ott működő múzeum igazgatója bejött a szobába egy ismeretlennel. Ő itt
Kovács-Gombos Gábor, múzeumi grafikusként fog itt dolgozni - mutatta be a
közepesen hosszú hajú, szakállas fiatal-embert, és a szobában lévő másik két
íróasztal közül az egy ideje üresen állóra mutatott, hogy az lesz az új kolléga
helye. Kezet fogtunk, bemutatkoztunk egymásnak - két Gábor -; így ismerkedtünk
meg. Mindezt azért tartom fontosnak itt elmondani, hogy rögtön az elején
tisztázzuk: mindaz, ami ebben a könyvben található, az sokszor bizony eléggé
személyes lesz. Mert bár próbáltam ugyan írás közben objektív lenni - amennyire
csak lehet -, de hát mi ketten, szerző és tárgya, azért azóta a kölcsönös
bemutatkozás óta, immáron több mint negyven éve (noha már régóta egyikünk sem
abban a bizonyos múzeumban dolgozik) mégiscsak nagyon szoros barátságban éljük
az életünket. Amióta - alighanem alig pár nappal a megismerkedésünk után -
először láttam akkori soproni lakásukban Kovács-Gombos Gábor festményeit, azóta
követem érdeklődő figyelemmel a munkásságát; ezt próbálom meg ezeken az
oldalakon az olvasók elé tárni. Sokszor szubjektíven, ahogyan az évek során én -
és néha még az is lehet, hogy akkor éppen egyedül csak én - láttam, látom.