A szem dolga látni mindent, a lélek a saját örömére van. A fej dolga egy:
szeretni az igaz szerelmet. A lábé: Futni utána. Dzselál ed-Dín Rúmí metaforikus
költészete a perzsa nemzeti versnem mindkét formájában kibontakozott. Az egyik a
rímes-időmértékes ódák (ghazelek) asszociációkkal gazdag világa, ami a korábbi
nyugati versolvasói ízléssel szemben a posztmodern korban már közérthetőbbé,
befogadhatóbbá vált az olvasók számára. A másik a többnyire négysoros epigrammák
(rubá'ík), a rímes-időmértékes versek (a a b a vagy a a a a rímképlettel). Rúmí
költészetében már a letisztult, kikristályosodott szúfí értékrend ölt testet. -
A költő, mint nagy lélek, felmutatja nekünk az örökkévalóságot, felébreszti és
felemeli lelkünket a földi érzéketlenségből s azt akarja, hogy magunkat a
tükörben és egymásban is szépnek lássuk. - Ez a természetes egyéni felfelé
vágyódási folyamat azonban - az egyén és a közösség kapcsolatát ért
megrázkódtatások következtében - szükségszerűen megtorpan és esetleg vissza is
fordul. - Az egyén földi és égi közötti lebegése és átváltozásai a misztikus
lírai nyelv és a gazdag érzéki-tárgyi képszimbolika formájában öltenek verset.
Az ódák és epigrammák mellett Rúmí költészetének harmadik kiemelkedő területe az
elbeszélő költemények. E misztikus, tanító költemények alkotják a Rúmí főművének
tekintett Meszneví-je ma'naví-t (röviden: Mesznevít), a szúfízmus bibliáját, és
egyben tükrözik azt is, hogy a szúfízmus beolvadt az iszlámba. A kedves olvasó
eme gyűjteményes kötetben, gondosan válogatott verscsokrok formájában a
misztikus költő mindhárom lírai világába betekintést nyerhet. Emlékezz arra,
amint Te szeretsz, az Isten is úgy lesz Veled.