Apám szerint az élet értelme maga a cél. Ha nincs, akkor csak kihúzzuk valahogy
a halálunkig. Évezredek óta megállás nélkül kutatják a világ legnagyobb és
legelszántabb gondolkodói a sumeroktól az ókori görög filozófusokon át a ma élő
társadalomtudósokig az élet általános értelmét. És nem találják. Vannak persze
elképzelések, felállított tézisek és teóriák, magyarázatok, sőt rá is fogják
erre-arra időnként, legtöbbször az emberi reprodukciót vagy éppenséggel az ahhoz
kapcsolódó érzelmeket - úgymint szeretet, szerelem, vágy - meg is nevezve, de
végül is ez mind-mind csak igazolgatás. Az élet valódi és általános értelmét
ugyanis azért nem találta eddig senki, mert nem is létezik. Ehelyett minden
egyes ember életének saját értelme van. Olyan, amilyet ő ad neki. Olyan, amilyet
csak ő képes adni neki. És amelyet mindenki másnak egyszerűen csak tudomásul
kellene vennie. Apa csak egy van. Aki megtartja a családját, támogatja a
gyermekeit, és példát mutat nekik. Aki rájuk hagyja mindenét, megosztja velük a
tudását, hogy boldoguljanak az életben. Ilyen volt Náray Tamás édesapja is,
akinek a szerző ebben a kötetben állít emléket. A Náray család története a
viharos 20. századi magyar történelmet tükrözi, miközben a könyv lapjain egy
olyan ember képe rajzolódik ki, akinek az életét a megalkuvás helyett az
egyenesség, a tisztesség, az igazmondás és a felelősségvállalás határozta meg.
Manapság már ritkaságszámba megy az őt jellemző belső tartás. A gyakran
szatirikus hangnem ellenére azonban Náray Tamás nem a vélt vagy valós
igaztalanságokon rágódik, hanem jó szándékkal, az (ön)irónia eszközével
szembesíti az olvasót a világ - és a saját - hibáival, hogy ezzel is a
változásra buzdítson. Hiszen mindig van remény egy jobb életre.