Mefisztó - Egy karrier regénye Hendrik Höfgen mindent el tudott játszani:
karácsonyi mesékben tréfás kedvű, szép hercegként a gyerekeket bűvölte el, Oscar
Wilde vígjátékaiban a hölgyközönség szívét dobogtatta meg. Volt hősszerelmes,
volt intrikus. A délelőtti próbán Hamlet vagy Mefisztó, a délutánin táncos
komikus. Tudott nagyvilágian elegáns, de tudott tragikus is lenni.
Fel-felöltötte a komisz mosolyt, de halántékán, ha kellett, megjelent a
fájdalmas vonás is. Sziporkázó szellemessége elbájolt, gőgösen felszegett álla,
pattogó vezényszava és idegesen büszke magatartása imponált, alázatos,
gyámoltalanul révedező tekintete, zárkózott, kedves zavara megindított. Jóságos
volt vagy durva, dölyfös vagy gyöngéd, hetyke vagy megtört - pontosan a műsoron
levő szerep szerint. Szinte kacéran fitogtatta kaméleontehetségét. Közben az
életben eljátszotta a szerető, a barát, a férj szerepét, később a forradalmi
színházcsinálóét, majd a Harmadik Birodalom kegyeltjeként az udvari bolondét is.
Az Állami Színház intendánsa lett, államtanácsos és szenátor. Beletanult és
belehízott a hatalomba, fürdött a fényében, és mindvégig gondosan kerülte, hogy
egyetlen igaz szót is ejtsen. Amikor Klaus Mann 1949-ben, negyvenhárom évesen
véget vetett az életének, napjaink német irodalomkritikus-doyenje, Marcel
Reich-Ranicki így írt: Homoszexuális volt. Szenvedélyes volt. Thomas Mann fia
volt. Tehát háromszorosan sújtott. A német állampolgárságától megfosztott Klaus
Mann azon a végzetes napon nem gondolta volna, hogy évtizedekkel később ő még
kultuszfigurává lesz, főleg a fiatalok szemében. Főműve, az 1936-ban
Amszterdamban megjelent Mephisto ma tananyag a német iskolákban. Klasszikus.
Szabó István filmet forgatott belőle - az 1982-ben Oscar-díjat ért. Magyar
színpadi adaptációja Alföldi Róbert nevéhez fűződik.