Mangalicacsárdás A magyar turista, gondolom, Magyarországot látogatja a
legszívesebben, mert csak Magyarország kínálhatja a magyar turistának
elengedhetetlenül szükséges adagot magyarságból, egyébként én is gyakran úgy
érzem magam, mint egy magyar turista Magyarországon, nincs ennél jobb ország a
magyar turista számára. A hat éve nagy feltűnést keltett Turulpörkölt után a
kiváló lengyel író újabb magyar témájú kötettel áll elénk. A kiindulópont
ezúttal is a gasztronómia, elvégre a magyar konyha tartósabb alapja a nemzetnek,
mint a kereszténység. A legnagyobb felfedezés Varga számára ezúttal az Alföld.
Az újjáéledő Ázsia-kultusz helyszíneként írja le Bugacot. A lovasbemutatók és
csárdalátogatások mellett megnézte a kurultájt (törzsi gyűlést), az ősmagyar
identitás helyreállítását szorgalmazó ázsiai seregszemlét, s innen jutott egyre
beljebb a magyar paranoiák labirintusában. A Magyar messiások című fejezetben új
értelmet ad Ady versének, új messiást képzel el, aki kivezeti a magyarokat a
Vereckei-szoroson át a Kárpát-medencéből, vissza az őshazába. Fölmálházzák a
Lehel hűtőszekrényeket, és elindulnak, rozzant autóikkal jól megrakott
utánfutókat vontatva vissza a nagy sztyeppére. Más érdekességeket is lát az
Alföldön. Akasztón a tóparton ülő horgászokat figyeli, akik a magyar zen
legmagasabb rendű beavatottjaiként gyakorolják a semmiben való feloldódást.
Nagyrévben az arzénnal mérgező gyilkos asszonyok nyomában jár. Amikor már nem
bírja tovább az Alföldet, Győrbe menekül de aztán Sümeg és a várpalotai
Trianon-múzeum leírásában ugyanazt a groteszk múltkultuszt találja, mint más
helyszíneken. Jaj, persze már elegem van ebből a trianoni mártíromságból, kaptam
már belőle bőven, sőt egyenesen torkig vagyok vele, untat már ez a nemzeti
szenvedés, fáraszt már ez a kétségbeesés, mint a zsíros ebéd, idegesít az, hogy
történelmi igazságtételért kiáltanak, dühít már a szűnni nem akaró siránkozás,
pedig értem én ezt az egészet, ezt a beteljesületlen vágyakozást, ezt a véget
nem érő vonítást, elegem van belőle, mint ahogy a lengyel mártíromságból, a
balsorssal való hivalkodásból, a lengyel történelmi igazságtétel követeléséből
is elegem van, hisz a történelmi igazság egyszerűen tökéletes oximoron. Nem
azért van a történelem, hogy igazságos legyen, ha igazságos lenne, nem lenne
történelem, gyerekes dolog igazságot követelni a történelemtől.