Kettős tükörben - Mikszáth Kálmán élete és kora Régi vitakérdése az
irodalomtudománynak, hogy leírható-e egy írói életmű a szerző történeti és
kontextuális hátterének ismerete nélkül, kizárólag a rendelkezésre álló szövegek
alapján. Mikszáth esetében különösen nehéz választ adni erre a kérdésre, mivel
prózája olyan kevert műfajú munkák sorát hozta létre, amelyek esetében a fikció
és a tényanyag, a szépírói és a publicisztikai alkotások puszta szétválasztása
is nehézségeket okoz. Mikszáth Kálmán a 19. század felől, abba mélyen
beágyazódva, többszöri nekirugaszkodással indult el az íróvá válás és az
irodalmi egzisztenciateremtés útján, hogy íróvá emelkedése során mindinkább az
irodalmi modernség felől közelítve lendüljön át a 20. századba. A kötet ezt az
izgalmas pályát követi végig, némiképp szokatlan módon kétszer is áttekintve
Mikszáth életútját. Az író útját először a 19. századi irodalmi hagyományok
felől indulva, elsősorban Jókai és Mikszáth bonyolult kapcsolatának alakulása
mentén járjuk be, megismerve az író habitusát, illetve követve gondolkodásának,
emberi és művészi formálódásának alakulását korának, a 19. század utolsó
harmadának társadalmi-közéleti-irodalmi közegének kontextusában. A kötet második
részében Mikszáth önálló írói életpályáján haladunk végig, megvizsgálva, miként
hagyta maga mögött a 19. századi hagyományokat, hogyan kezdte feltörni azok
merev szabályrendszerét, és találta meg saját átjáróit, megoldásait és
válaszait, amelyekben világosan felismerhetők az irodalmi modernség jegyei.
Ahogy a hektikusan változó történeti-politikai-irodalmi környezetben követjük
Mikszáth életútját, a legfontosabb pontokon egy-egy olyan problematikát
azonosíthatunk, amelyekre maga Mikszáth is választ próbált adni, és e válaszok
segítségével jutunk előbbre a mikszáthi életmű megismerésében. Mindeközben
szembesülünk azzal a töredezettséggel, amely szoros összefüggésben áll a
mikszáthi elbeszélőhagyomány felszabdalt szerkezetével, illetve azokkal a
kérdésekkel, amelyekre a Jókai-életrajz írása során ő maga is kereste a választ:
leírható-e egy ember élete a maga teljességében, folyamatosságában,
hitelességében? Vagy csak egyes rávetülő fénypászmák segítségével,
fragmentáltan, a magunk választotta felszabdaltságban, kikezdhető szubjektív
igazságainkkal?