Vadászhit - A magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza Egész rakás babonás
szokásról olvashatunk Lakatos Károly: Vadászhit című könyvében. Írója, aki maga
is szenvedélyes puskaporfogyasztó volt, a magyar vadászbabonák és hiedelmek
kultuszáról ír ebben a múlt század egyik legcsinosabb kiállítású szegedi
ponyvatermékében. Megtudjuk, hogy a régi vadászok szemében a hirtelen' elébük
tűnő vénasszony vagy pap, a kocsiúton átszaladó fekete macska, a fordított
kötényben megjelenő szobalány, a tizenharmadika vagy a péntek kivétel nélkül
(rossz ómen volt), s a garabonciás biztos közbelépését jelentette a vadászaton.
A cigány meg a fiatal menyecske megjelenése vagy a vászoncselédekkel való
közelebbi érintkezés viszont mindig szerencsét hozott. Az álomban látott nagy
fekete állatokkal és a boszorkányok rontásaival szintén sokat bajlódott a régi
vadász. Voltak olyan gonosz szemű emberek, akik egyetlen pillantásukkal örökre
hasznavehetetlenné tették a vadászfegyvert. Más vénasszonyok pedig úgy
megbabonázták azt, hogy akkor is talált, ha hátrafelé sütötték el. Az így ejtett
vadnak azonban nem volt semmiféle belső része. Hosszasan időzik még Lakatos
Károly a babonás vadászszokásoknál, majd egy vele megesett kis történet
elbeszélésével bizonyítja, hogy egyetlen balhiedelemnek sincs jelentősége. Ő
maga is csupa rossz előjelekkel indult egyszer az Eszterházy grófok
vizslaversenyére, és ennek ellenére az összes díjakat az ő versenyebei nyerték.