Színház a város tenyerén - 200 éves a Miskolci Nemzeti Színház Az ország vidéki
társulatai közül sehol se találtam annyi művészi lelkiismeretességre,
gondosságra és olyan kiváló előadásra, mint Miskolcon. (Móricz Zsigmond) Apám
hangszert, anyám könyvet adott a kezembe. Tőlük tanultam szeretni a várost,
házakat, utcákat tereket és a bennük és közöttük élő embereket. Sokszor
elmentem, de mindig visszajöttem. Itt vagyok otthon. Amikor anyámra gondolok,
elfeledett és újra megtalált legendák jutnak eszembe. A város ezernyi titkát,
csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. A Móricz
által csodált város négy égtáj felé nyitott kapuival várja, hogy rátaláljanak.
Van valami megfejthetetlen erő ebben a városban, ami újra és újra csodát teremt.
Ha megismerjük a miskolciakat, akkor megértjük, miért ebben a városban épült fel
az ország első magyar nyelven játszó kőszínháza. Mert büszke emberek ők.
Büszkévé tette őket történelmük, ami tele van tragédiával, és újrakezdéssel,
mert ha nem a víz vagy a tűz pusztította, akkor az ellenség tette többször
földdel egyenlővé. De mindig újraépítették városukat. Nem keseredtek el akkor
sem, amikor a tűzvészben odaveszett sokak adományából épült színházuk. Már
másnap újra kezdték építeni. Hát ilyen ez a város. És most eljött az ünnep
ideje. Ünnepeljük a kétszáz éves színházat, az elsőt az országban. (Fedor
Vilmos) Nem Miskolcon születtem, mint jó néhányan a városban. Nem voltak
miskolci gyökereim, az egyetem elvégzése után ragadtam itt és - talán mondhatom
- Miskolcivá lettem. Szakmámból adódóan foglalkozom városom történelmével.
Levéltárosi múltam is predesztinál erre. Régi igazság, hogy Miskolc a
történelemben mindig csak ígéret volt, mert mindig csak második volt, ahogy
Móricz Zsigmond írta: Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város. Ez talán
elmondható volt akkor is és most is. Ha végig szánkázunk történelmén sokszor a
hőn áhított cél kapujában botlott meg. Sohasem lett Debrecen, Szeged, Kolozsvár,
Kassa, csak majdnem! Egy viszont már 200 éve örök, a színháza! 1823-ban nyílt
meg másodikként - csak Kolozsvár előzte meg - állandó kőszínháza. A trianoni
békediktátum miatt viszont a mostani magyarországi határokon belül az első! Az
első Thália temploma a legnagyobb jövőjű magyar városban. Miskolc történelme
során mindig esendő volt, néha csetlő-botló, de a győzni akarás miatt szeretetre
méltó! Szeretetre méltó, mint a színháza, ... az első! (Somorjai Lehel)