IV. Iván és I. Péter mikrohistoriográfiája Jelen mikrotörténelem tulajdonképpen
mikrohistoriográfia, amely mélyfúrások révén az orosz történettudomány egészéről
kíván állításokat megfogalmazni. Így a IV. Iván és I. Péter korára összpontosító
historiográfiai mikrovizsgálatok sorozata végül is az orosz történettudomány két
évszázadának képét rajzolja ki. Egy paradigmaváltás korában élünk, amikor az
autoriter rendszerek akár egy emberöltőre is berendezkedhetnek. A történetírás
pedig ? ahogy mindig is szokott ? idomul hozzá. Mivel a hatalom megrendelési
igényei egyre kevésbé szofisztikált formában jelentkeznek, erre a
történetírásnak is reagálnia kell. A ?politika szolgálólánya? szerep, s ezáltal
az autoriter vagy autokratikus múlt megszépítése és történelmi előképként való
megjelenítése újból előtérbe kerül, és a tisztességes szakmának megint vissza
kell nyúlnia a régi jó pozitivizmus faktográfiájához. Azoknak a történészeknek
azonban, akik az írástudó morális felelősségét is érzik, azoknak lehet, hogy
ismét nagy narratívákat kell írniuk, de biztos, hogy makrokérdésekre (akár
mikromódszerekkel) makroválaszokat illik keresniük. Amíg ezeket megtaláljuk ? s
gyanítom, nem megy majd könnyen és gyorsan ?, addig legalább igyekezzünk világos
különbséget tenni a történettudomány, a történetírás és a történetművelés
között.