?Mennyi szeszélyesen váltakozó, legapróbb szeleteiben is foghatóan-láthatóan,
anyagszerűen megjelenített színhely, ház, kert, utca, tájdarab! Mindegy, hogy
Kolozsvár vagy Szentgyörgypuszta, Budapest vagy Enyed. Járt-e ott mindenütt a
regény írója, vagy alapos filológus módjára naplókban, levelekben, szakmunkákban
kutatott, ki tudja. S hogy csúsznak össze közelibb-távolibb időtartományok,
ahogy az emlékezet, a munka anyaga rendeli. Szóval tudatfolyam, mégis minden a
helyén van. És az erre-arra ágazó család, az emlékezetes alakok. Nem az író
érzelmei formálják őket: látja, tudtunkra adja esendőségüket, olykor pusztító
gyengeségeiket-gyarlóságaikat is. És a regénybeli család nem akármilyen család.
A Jékelyek, csúcsán Áprily ? Jékely Lajos. Ha ismertük őket, ha nem,
történetüket, ezt a könyvet jó olvasni.? Lator László