Arckép szavakból Erdélyi Ágnes (1914?1944) egy kisregény kulcsszereplőjeként
vált a magyar irodalomtörténeti emlékezet részévé. ?Különösen sokat gondolok
Ágira, a kishúgomra mostanában. Nem láttam évek óta már. Sokáig egy kisvárosban
lakott, a nagy fekete hegy tövében, most egy idegen ország messzi székhelyén él
a férje mellett ? írja Radnóti Miklós az Ikrek hava első mondataiban. Erdélyi
Ágnes nem más, mint a könyvben említett kishúg, Radnóti Miklós féltestvére.
Felnőttként Erdélyi Ágnes maga is alkotó és újságíró lett Romániában. Édesapja,
Glatter Jakab korai halála után életútja nagyváradi, majd szilágysomlyói,
bukaresti és ismét nagyváradi állomásokon át vezetett. Írásait több lap közölte,
és két önálló kötete is megjelent. 1944-ben deportálták, Auschwitzban halt meg.
Írásai különös elevenséggel szólaltatják meg a gazdasági világválság éveinek
tapasztalatvilágát. Szereplői helyüket kereső, kilátástalan anyagi helyzetükből
és az őket diszkrimináló környezetből kitörni próbáló fiatal nők, munkások,
értelmiségiek. Az, ahogyan a szerző a korszak erkölcsi és gazdasági
átalakulásainak következményeit saját nemzedékének élménykatalógusa felől
átvilágítja, a két világháború közötti társadalmak hétköznapjainak élményszerű
megértéséhez segíthet hozzá bennünket. Nagyon is aktuális kérdések ezek. Nemcsak
a trianoni szerződés értelmében elszakított területeken élő, kisebbségi létbe
kényszerített emberek életéről, nehézségeiről szól, de ugyanúgy szembesíti az
olvasót a fiatal pályakezdők és azon belül is a fiatal nők önerőből való
érvényesülésének kérdéseivel. Erdélyi Ágnes életében megjelent két kötete ma
gyakorlatilag fellelhetetlen ? alig maradt fönn belőlük példány ?, írásainak más
része napilapok megsárgult hasábjain lappang, a kéziratból közölt szövegek pedig
soha nem jelentek meg korábban. Így Erdélyi Ágnes írásai az Arckép szavakból
című kötetben válnak először hozzáférhetővé.