Önmentő énvesztés A halott Isten túlélője - önmagára ismer - olvashatjuk Erdős
Attila ötödik, legújabb verseskötetében, amelynek célja nem kevesebb, mint
választ találni arra, nem érdemesebb-e választott töredékké formálni az ént,
mint előre elrendelt egészként élni? Erdős új kötete révén egy fordított
énkeresés törékeny útját járhatja be az olvasó, amelyet - tükörré illesztve
össze - újra és újra széttör a definiálási vágy. A kötetben található, épp
harminchárom rövid, dinamikus vers e vágy-motívum pontjaként villan fel, mindig
más megközelítési módot kínálva, és ezeket a felvillanásokat köti össze felsőbb
erőként a lírai én egy olyan képpé, amely az emberi természetből adódóan sohasem
készülhet el teljesen. A szövegekre jellemző képiséggel lépnek párbeszédbe
Tellinger András grafikái, amelyek elejétől a végéig hangsúlyosan jelen vannak a
kötetben. Shakespeare négyszáz évvel ezelőtti híres kérdése így szól: Lenni vagy
nem lenni? E kérdésre a szöveg paradox kijelentéssel felel: lenni és nem lenni.
Nincs kérdőjel, nincs választási lehetőség, csak a szembenézés: róni a
megismerés módozatainak végtelen köreit. (Taródi Luca)