Szárnyak háborúja Félelem némítja el az erdő hangjait. Némák a tisztások,
elnéptelenednek a fészkek, az odúk. Nem rikkant a rigó, nem dalol a csalogány,
nem csiripel többé a vörösbegy, csak a szarkák cserregése hallatszik mindenütt.
Ki tartja rettegésben Madárvilág lakóit? Nem az ember a pusztítás okozója, hanem
a szarkák. Ők törnek hatalomra, tervszerűen irtják az énekesmadarakat, talán még
a ragadozómadarak sincsenek tőlük biztonságban. Annyian vannak?valóságos
hadsereg, senki nem állhat ellen nekik. Senki? Talán mégis. Egy aprócska madár,
Kirrick, az utolsó vörösbegy, akinek családját és párját már megsemmisítette a
fekete-fehér tömeg. Menekül, mert vadásznak rá, de menekülése küldetéssé válik:
társra akar találni az üldöztetésben, és ami ennél is fontosabb, ellene szegül a
pusztításnak. Meg is leli társait a baglyokban, a sólymokban, a sirályokban, és
a madarak közössége talán úrrá lehet a szarkák gonoszságán. Clive Woodall nagy
sikerű kalandregényének első része bővelkedik izgalmakban, harcban, néha véres
fordulatokban is. Ám a Szárnyak háborúja vége nem jelenti Madárvilág harcainak
végét. Kikel a tojásból az újabb nemzedék? Olvass bele! Részlet a műből: (...)
Kirrick egy kőrisfa lombkoronájának rejtekében ült, jó magasan, viszonylagos
biztonságban. Ragyogó tavaszi reggel volt, és szinte ellenállhatatlan kényszer
hajtotta, hogy zengő dallal ünnepelje a hosszú, rettenetes tél elmúltát. Ám
Kirrick tudta, milyen veszélyt hozna a fejére az effajta meggondolatlanság. A
madárdal mindörökre a múlté. Az élete múlik a hallgatáson. Kirricket már több
hónapja üldözték. Kezdetben a szarkák hamar belefáradtak. Természetüknél fogva
lusta madarak, és dögevők lévén, találtak könnyebb prédát. Mostanra azonban
valahogy megváltoztak a dolgok. A legutóbbi akciójukat összehangolták,
körültekintően szervezték, és a legnagyobb kegyetlenséggel vezényelték le:
Kirrick párja, Celine túl sem élte. Celine-t kimerítette az üldözés: az óriási
idegfeszültség okozta rettenetében végül kivágta magát fedezékéből. A vég gyors
volt, és véres. Kirrick elborzadva, tehetetlenül nézte, amint párját széttépik.
Most, két hét elteltével múlófélben a gyász ? a vörösbegyek természetüknél fogva
optimista madarak. De annak a napnak az emlékét soha nem lesz képes elűzni.
Tudomása szerint ő az egyetlen megmaradt vörösbegy Madárvilágban. Sok hasonló
madárfaj ? veréb, fenyőrigó és feketerigó is kipusztult, és csak az emlékezetben
él tovább. A szarkák uralták az egész országot. A számuk elképesztő mértékben
gyarapodott. Kiszorították a galambokat a városokból, a seregélyeket a
kertekből. Rohamos szaporodásukat az ember természet iránti felelőtlenségének
ajándéka, az utak menti kimeríthetetlen hulladékkészlet okozta. Kirrick azonban
megérezte, hogy valamilyen titkos erő áll a háttérben. Gonosz szándék, amely
megengedte, hogy az összes többi madarat kiirtsák.(...) Traska nem hétköznapi
szarka volt; őt rettegték és átkozták a legtöbben a környéken. A velejéig
romlott, szadista hajlamú vezér mindössze fél éve állt ennek a csapatnak az
élére. Magányosan, bejelentés és meghívás nélkül érkezett. Az ilyen madarakat
rendszerint megverik és elűzik a csapattól, Traska azonban jól választott:
rendkívül éles eszével nem véletlenül szemelte ki ezt a rajt. Felfedezte, hogy a
helyzet megérett a tisztogatásra: a raj vezetője gyenge volt és öreg, nem
állhatott a trónbitorló, fortélyos madár erőszakos hatalomvágyának útjába.
Traska jellemzően alattomban csapott le rá: fészkén, álmában lepte meg
ellenfelét, akinek szárnysegédeit, két erős szarkát is hasonló módszerrel
küldött a másvilágra; egyetlen hibájuk az volt, hogy hűek maradtak vezérükhöz.
Haláluk egyértelmű veszteségnek számított, de Traska az első pillanatban
eltökélte, hogy tekintélye teljes körű és kikezdhetetlen lesz.(...) Kirrick puha
neszre ébredt ? tollak alig hallható suhogására és karmok kaparászására egy
közeli faágon. Óriás szempár meredt Kirrickre., majd a bagoly finoman
megköszörülte a torkát. - Meg vagyok lepve ? szólalt meg Tomar. ? nem valami
bölcs dolog nyílt helyen aludni ismeretlen, veszélyes területen, fiatal barátom.
? Tomar halkan, mégis zengzetesen beszélt, de nem barátságtalanul. Kirrick
bátorságát összeszedve válaszolt. - Akkor megköszönöm, hogy nem használta ki
oktalanságomat. De bocsássa meg a modortalanságot, hogy hívatlanul, bejelentés
nélkül behatoltam a területére. Kirricknek hívnak, és nagyon messziről jövök,
hogy találkozzam önnel. ? Valóban? Akkor mondd el nekem, Kirrick, miért jöttél.
? Tudnom kell, mi történik a világban. Úgy érzem, felnőtt életem nagy részét a
kíméletlen üldözés előli meneküléssel töltöttem. De nem volt ez mindig így.
Emlékszem boldogabb időkre is, bár ezek az emlékeim egyre távolibbak. Miért
művelik ezt velünk a szarkák? Tomar elgondolkodva nézett a vörösbegyre. Ő lenne
az a madár? Rég tudta, hogy jönni fog valaki. Hogy fiatalabb szövetségesre lel
irdatlan nyomorúságában. Kirrick bizonyította bátorságát azzal, hogy ilyen
messzire eljött. És nem ért volna-e már régen gyászos véget, ha nem ilyen
leleményes? De vajon ő rendeltetett-e arra, hogy megbirkózzék a feladattal járó
elképesztő nehézségekkel? Aki végrehajtja Tomar sok mindent eldöntő tervét? Az
öreg bagoly tudta, milyen kilátások várnak a vörösbegyre, és hogy mennyire
létfontosságú Madárvilág jövője szempontjából, hogy Kirrick célt érjen. (...) A
történet a Szárnyak birodalma c. kötetben folytatódik.