Szajhák Arthur Koestler 1972-ben megjelent utolsó regénye - a tudósok
gyarlóságáról és felelősségéről, az emberiség előtt álló kihívásokról és a
tudomány tehetetlenségéről - először jelenik meg magyarul. A regény egy kis
hegyi faluban megrendezett konferencia története. A résztvevők, különböző
tudományágakat képviselő tudósok, megpróbálják megérteni az emberi önpusztítás
vágyát - de eközben egyre gyanakvóbbak és agresszívabbak lesznek egymással.
Szolovjev elnyomta a cigarettáját, szétkotorva vele az egész hamutartót, aztán
felemelkedett, de meggondolta magát, visszaült, és közönyös hangon megkérdezte:
- Gondolja, hogy érdemes? Az igazgató meglepetten nézett rá, aztán a saját
cigarettáját kezdte tanulmányozni, tüzetesen. - Ezt önnek jobban kell tudnia -
mondta végül. - Ha bárki más javasolná, hogy hívjunk össze tizenkét okos fickót,
még ha a szakterületük legjobbjait is, hogy dolgozzanak ki egy tervet a világ
megmentésére, hát azt mondanám neki, hogy elment az esze, és húzza el innen a
csíkot, de hamar. Szolovjev a ceruzáját piszkálta Hoffman asztalán. - Talán
szívességet tenne vele, ha nekem is ezt mondaná. - Talán igen, de maga nem
bolond. Meg különben is, mi veszhet? A legrosszabb esetben is csak a mi
pénzünket és a saját idejét vesztegeti. - És a legjobb esetben? - Ne akarja,
hogy megerőltessem a képzeletemet, nekem nincs olyan. Magának van. Így aztán
létrejött a szimpózium.