Rajzok - Drawings - Zeichnungen Barabás Zsófi munkáinak, grafikáinak szemügyre
vételénél félretehetjük a festészet története által nyújtott támpontokat és
engedhetjük, hogy a munkák pusztán vizuálisan hassanak ránk. Erőltetett lenne
művészettörténeti analógiák és terminusok által közeledni e rajzokhoz, hiszen
alkotójuk nem a fogalmak, illetve a kortárs tendenciák elméleti háttere felől
jut el egy-egy kép megvalósításához, ellentétben korunk számos képalkotási
metódusával. Munkáihoz az útmutató értelmezést persze ő maga is igényli, hiszen
az érzelmeket és indulatokat (jelen esetben az alkotásokat) általában akkor
véljük megvalósultnak és megértettnek, ha a nyelvi absztrakció szintjén is
megfogalmazódnak. Vizuális kultúrában élünk ugyan, de az érzelmek közvetlen
áramlását is lehetővé tevő vizuális nyelv ismerete nem általános. A vizuális
jelenségeket nehezen olvassuk, ezért általában a nyelv dimenziójába helyezve
értelmezzük őket. Medializáit képi kultúránkban, amikor a létező képek
tradícióját is értelmező képzőművészeti alkotások különösen a média által
érintettek, Barabás - korunk vizuális hatásaitól természetesen nem függetlenül -
egyéni utat jár: a művészeti jelenségeket leginkább a küzdelmes, egyéni életutak
változásain és nem a művészeti tendenciákat, valamint a technológia hatásalt
elemző fogalmi általánosításokon keresztül közelíti meg. Figyelmét az egyes
életműveken belül a műfaji áttörésekben megvalósuló, a mű dimenzióit a
térbelépéssel kiteljesítő megnyilvánulások keltik fel (Jean Dubuffet, Frank
Stella, Lucio Fontana). Kötetlenül, könnyedén jár-kel a műfajok között. Gazdag
színvilágú, lüktető olajfestményei és elevenségükkel a fizikai terünkben
maguknak helyet kérő színes reliefjei invencíózus rajzaiból nőnek ki. Ezek a
grafikák azonban nem vázlatok, hanem benyomásoknak, személyek és szituációk
által előidézett hangulatoknak pillanat diktálta rögzítései. Inspirációk,
inspiráló élmények, emberek és érzelmi állapotok vlzualizálásai egy absztrahált,
variabilitásában gazdag formakészlet birtokában. A szintén törvényszerűségek
rendszerében leírható zene feszültségteremtő, érzelmeket generáló természete,
egy másik valóságba átjuttató ritmikus áradása hasonlítható e rajzokhoz, amelyek
egy körülírható és lehatárolható formai repertoárból kiindulva a tapintható tér,
s így a befogadó érzékei felé igyekszenek burjánzó és törékeny
vonalvezetésükkel. Vágyai és elképzelései megingathatatlanságában lefegyverzően
nőies, vizuális képzelőerejével lehengerlő alkotó Barabás Zsófi, akit nem lehet
a választott, tradicionális médiumainak az intellektus diktálta konvencióin
belül tartani. Ha az érzelmek feszítését már nem bírja a test, akkor a
felgyülemlett szenvedélyek kiszabadulnak, s a művészi formaképzés által egy új
testben megszületve létrejönnek, s itt vannak közöttünk. A feltoluló érzelmek és
elképzelések elementáris távozásának utat engedő és azokat terelgető alkotói
invenció első lenyomatai ezek a rajzok. Az árnyalt és sokatmondó testbeszéd
analógiájaként is felfogható képi világ, a szenvedélyességében is érzékeny
festői testírás megteremtésével Barabás Zsófi erősíti azt a felismerést, mi
szerint a női alkotók általában testük és érzelemviláguk kiterjesztéseként
hozzák létre műveiket, az érzéki közvetlenség élményében részesítve a nézőt. -
Perenyei Monika