Egyházi középréteg a késő középkori Váradon Várad, Szent László városa a
középkori Magyar Királyság fontos kultuszközpontja, az egyik leggazdagabb
püspöki székhely volt. A váradi kanonoki testület részletes bemutatása a Mohács
előtti időszakban illeszkedik az egyházi társadalmat vizsgáló, az elmúlt
évtizedekben új lendületet kapó kutatások sorába. A szerző prozopográfiai
adatgyűjtésen alapuló komplex elemzés során mutatja be a káptalan személyi
összetételét, a javadalomszerzés módozatait, a kanonokok egyetemi tanulmányait,
a javadalomhalmozást és a káptalanból történő továbblépés lehetőségeit. A
szempontok egybevetésével, komplex vizsgálatával a különböző javadalomszintek
által meghatározott karriertípusokat vázol fel konkrét életpályákkal
illusztrálva. A kanonokok feladatai, kötelességei, karrierlehetőségei mellett a
humanizmus váradi megjelenésével is foglalkozik. A munka egészében központi
szerepet játszik Zrednai Vitéz János püspök. Személye, politikai pályafutása,
mecénási tevékenysége, humanista udvara, az 1460-1470-es évektől átalakuló
káptalan és a 16. század elejének váradi humanistái körüli kérdésekben a szerző
arra törekedett, hogy az irodalomtörténeti kutatásokat az okleveles adatokkal
összevetve árnyalja a korábban kialakult képet.