A halott Isten túlélője - önmagára ismer - olvashatjuk Erdős Attila ötödik,
legújabb verseskötetében, amelynek célja nem kevesebb, mint választ találni
arra, nem érdemesebb-e választott töredékké formálni az ént, mint előre
elrendelt egészként élni? Erdős új kötete révén egy fordított énkeresés törékeny
útját járhatja be az olvasó, amelyet - tükörré illesztve össze - újra és újra
széttör a definiálási vágy. A kötetben található, épp harminchárom rövid,
dinamikus vers e vágy-motívum pontjaként villan fel, mindig más megközelítési
módot kínálva, és ezeket a felvillanásokat köti össze felsőbb erőként a lírai én
egy olyan képpé, amely az emberi természetből adódóan sohasem készülhet el
teljesen. A szövegekre jellemző képiséggel lépnek párbeszédbe Tellinger András
grafikái, amelyek elejétől a végéig hangsúlyosan jelen vannak a kötetben.
Shakespeare négyszáz évvel ezelőtti híres kérdése így szól: Lenni vagy nem
lenni? E kérdésre a szöveg paradox kijelentéssel felel: lenni és nem lenni.
Nincs kérdőjel, nincs választási lehetőség, csak a szembenézés: róni a
megismerés módozatainak végtelen köreit. (Taródi Luca)