A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg,
hogy újra embernek érezhessem magam. Csemegepultos leszek. Nappal kolbászokat,
este nindzsókat fogdosok. Erről szól majd az egyedülálló csemegepultos élete.
Márczy Lajosnak betelt a pohár. Elhatározza, hogy beleveti magát az élet
sűrűjébe, és beáll piaci kofának Joli mellé, aki tanítómestere lesz. Lali, aki
íróféle, eleinte nehezen találja a fogást a csendes húsokon és a hangos vevőkön,
de Jolival gyorsan összeszoknak, és a csarnok tarka népének életszagú világa
lassan feltárul a botcsinálta kofa előtt, ahogy éjjel feltárulnak a női idomok
is; combok és mellek, fogni- és harapnivaló húsok, és Lali már maga sem tudja,
hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban. Gerlóczy Márton legújabb
regénye valódi megújulás. Pest mutatkozik be általa, ez a nyüzsgő piac, ahol
éjjel-nappal vevők és eladók vagyunk, de legtöbbször mi vagyunk a termék;
testünk és lelkünk, amit áruba bocsátunk, néha akciósan, néha felértékelve, szép
csomagolásban vagy éppen nyersen és füstösen, ki-ki vérmérséklete szerint.