Közhely ?? a történészek, de az utca ember számára is ? hogy az elmúlt kétezer
évben a zsidók városlakók voltak, és többnyire komoly szakképzettséget igénylő
foglalkozásokat űztek. Ám az első zsidó?római háborút (i. sz. 66?70) megelőző
évezredekben ? és később is ? a zsidóság földművelésből élt. Mi okozta a
változást? A történészek sokféle magyarázattal szolgálnak: üldöztetés,
foglalkozási diszkrimináció, védekezésképpen kialakított önkéntes szegregáció, a
mobilis humántőkébe történő befektetés kényszere és praktikuma. Ugyanígy
ismeretlen az oka a zsidóság lélekszáma ingadozásának ezekben az évszázadokban.
Maristella Botticini olasz történész és Zvi Eckstein izraeli közgazdász újszerű
válaszokat adnak ezekre a kérdésekre. Szerintük az elsődleges okokat a judaizmus
rabbinikus irányzatának dominánssá válásában kell keresni azt követően, hogy a
Második Szentély elpusztult. A vallásgyakorlás ?decentralizálódott? a helyi
zsinagógákba, a rabbinikus judaizmus pedig előírta a zsidó férfiak és a fiaik
számára, hogy olvasniuk és tanulmányozniuk kell a Tórát és a többi zsidó szent
könyvet. A befektetésnek az írni-olvasni tudásba azonban csak költsége van,
hozama nincs, ha az ember önellátó mezőgazdasági termelést folytat. Ha viszont
lehetőség nyílik a megszerzett tudás hasznosítására, akkor az nagy előnyt
jelenthet. Az iszlám megjelenése utáni évszázadokban, amikor az arab
kalifátusokban dinamikus városiasodás indult el, és virágzott a kézművesség, a
kereskedelem és a pénzkölcsönzés, pontosan ez történt. A szerzők hatalmas ? és
rendkívül érdekes ? tényanyagot és dokumentumokat felsorakoztatva érvelnek
újszerű álláspontjuk mellett, az érdeklődő olvasó pedig rácsodálkozhat seregnyi
dologra, amiről korábban csupán jó vagy rossz értelemben vett sztereotip
elképzelései voltak. A könyv 2012-es megjelenését követően Izraelben elnyerte a
Zsidó Nemzeti Könyvdíjat.