Olaszország, 1940. Devora legrosszabb rémálmai válnak valóra, amikor
Olaszország Németország oldalán belép a háborúba, és imádott szülővárosát
elözönlik a katonák. A lány egész családját egy internálótáborba száműzik a
hegyekbe. Devora gyerekkori jó barátjának, Luiginak a segítségével sikerül
megszökniük a táborból, és elindulnak a határ felé. Mielőtt azonban elérnék az
áhított célt, a lányt nehéz döntés elé állítja a sors: vagy megmenti egy idegen
életét, vagy a családja mellett marad. Mit sem tudva a családja további
sorsáról, Devora elkeseredett döntést hoz: Luigi oldalán csatlakozik az olasz
ellenállási mozgalomhoz, hogy kivegye a részét a szabadságért folytatott
küzdelemből. Urbinóba visszatérve azt a megbízatást kapja, hogy takarítónőnek
adja ki magát a barátja lakásában, amelybe német tisztek költöztek, és
információkat gyűjtsön az ellenállás számára. Egy éjjel azonban náci
egyenruhában látja viszont a barátját... A Szökés Urbinóból izgalmas történelmi
regény a remény és a szeretet minden nehézséget, megpróbáltatást legyőző
erejéről. Részlet Milánó határában meg kellett állniuk egy útzárnál, amelyet két
fiatal férfi felügyelt. Mindkettő fekete inget és háromszögletű sapkát viselt.
Két széken üldögéltek a sorompó mellet, és amikor meglátták a közeledő
mentőautót, felálltak, és intettek a sofőrnek, álljon meg. - Squadristi. Porca
boia. Feketeingesek. A francba! Csak ez hiányzott - morogta Luigi. Négyszer
megkopogtatta a mögötte lévő panelt, ami elválasztotta a vezetőfülkét a kocsi
hátsó részétől. Ez volt a jel, amelyet induláskor megbeszélt a fiúkkal, hogy
most betegnek kell tettetniük magukat. - Documenti - mondta a testesebbik férfi.
Bedugta a fejét a nyitott ablakon, és gyanakodva méregetni kezdte Luigit és
Devorát. A lány, bár a szíve majd kiugrott a mellkasából, szélesen rámosolygott
a férfira, miközben keresgélni kezdte a papírjait. - Lesz szíves maga is
megmutatni a papírjait, signore - mondta Luiginek. - Hová mennek? - Varesébe, a
klinikára. A betegeink hátul vannak. - És maga miért nem hátul utazik velük,
signorina? - A feketeinges belenézett Devora papírjaiba, és pontosított: -
Signorina Debora? Devorát egy pillanatra meglepte, ahogy az új nevén
szólították, de a szeme se rebbent. - Egy szakorvos van velük. Fertőző betegek.
Hastífuszuk van, és ő mondta, hogy ideüljek, mert így kisebb a veszélye, hogy
engem is megfertőznek. - Hátradőlt, amennyire tudta, kinyomta hasát, és
rámutatott: - Várandós vagyok. - Szipogott kettőt, és előhúzta a zsebkendőjét. -
De a férjem még nem is tudja. Katona. - Hol harcol a férje, signorina? Devora
látta, hogy a férfi a kezére pillant, de már kész volt a válasszal, miért nincs
rajta jegygyűrű. Ha rákérdez, azt fogja mondani, hogy Mussolini parancsára
beszolgáltatta, hogy ezzel a csekély anyagi áldozattal is segítse a harcukat, de
még nem kapta meg cserébe az acélgyűrűt. Szerencsére a férfi megelégedett a
válasszal, amikor közölte vele, hogy a férje a közelben állomásozik egy
csapattestnél, amely a Beretta-gyárat őrzi az Olasz Szociális Köztársaság
határában. Amikor a másik squadrista elindult a mentőautó hátához, és odalépve
fel akarta emelni a vászonfüggönyt, a társa rákiáltott: - Hagyd a fenébe, Paolo!
Hastífuszt akarsz kapni? Intett Luiginek, hogy mehetnek, ő pedig a
köszönésképpen megbökte a sapkája szélét, Devora pedig remegő ujjakkal búcsút
intett. - Che attrice! Kész színésznő vagy, Devora. Micsoda mutatvány volt!
Mamma mia! - mondta nevetve Luigi, mikor már biztonságos távolságra voltak a
sorompótól. Nagy hasznodat vennénk a szabotázsakciókban.