2012. április 15. a Titanic szomorú tragédiájának 100. évfordulója.# Jó néhány
év eltelt tehát a jéghegy és az úszó csoda végzetes találkozása óta, de mit sem
csökkent az érdeklődés a gigász iránt, amely azon a végzetes éjszakán a tenger
fenekére süllyedt. Vonzereje ma is univerzális. A hajózás rajongóinak ez a
hajótörés felülmúlhatatlan csúcspont. Az emberi természet kutatóinak
kimeríthetetlen laboratórium. A nosztalgiára hajlamosak az eseményben a varázsos
tegnapot látják. Az álmodozók azon töprengenek, hogyan is történhetett volna
másként. Walter Lord ma is klasszikusnak számító műve 1955-ben jelent meg, a
hajó roncsainak 1985-ös felfedezése és James Cameron 1997-es, tizenegy
Oscar-díjat nyert romantikus filmdrámája előtt. A Titanic pusztulása rögtön a
bestsellerlisták élére került, és a hajót övező mítosz kialakulásának egyik
legfontosabb momentumává vált. Sikerének titka nem utolsósorban abban rejlik,
hogy a szerző a végzetes éjszaka eseményeit több mint 60 túlélő visszaemlékezése
alapján rakta össze. A felkutatott szemtanúk közül ma már senkivel sem tudnánk
beszélni, épp ezért ez a könyv marad a tragédia legfontosabb krónikája. ?Mrs. E.
D. Appleton tulajdonképpen nem érezte a remegést a hajótestben, csak valami
nagyon kellemetlen csikorgó hangot hallott, mint amikor hosszú csíkot hasítanak
le egy vég vászonból. J. Bruce Ismay sokkal idegesebb lett. Ügyvezető igazgatója
lévén a White Star Line hajózási vállalatnak, ünnepélyes hangulatban indult el a
Titanic első útjára. Mr. és Mrs. George A. Harder, egy fiatal nászutas pár
odalent az E 50-es kabinban még ébren volt, amikor az ütközés tompa hangját
meghallották. Belereszketett az egész óriás, aztán ?dübörgő, súrlódó hang?
hallatszott a hajó oldala felől. Harder kiugrott az ágyból és a kajütablakhoz
rohant. Kinézett, s az üvegen át látta, hogy jégfal sodródik el előtte.?